Lovelace, Richard: Altheához, a börtönből (To Althea From Prison in Hungarian)

When love with unconfined wings

Hovers within my gates;

And my divine Althea brings

To whisper at the grates;

When I lye tangled in her haire,

And fetterd to her eye,

The birds, that wanton in the aire,

Know no such liberty.

When flowing cups run swiftly round

With no allaying Thames,

Our carelesse heads with roses bound,

Our hearts with loyal flames;

When thirsty griefe in wine we steepe,

When healths and draughts go free,

Fishes, that tipple in the deepe,

Know no such libertie.

When (like committed linnets) I

With shriller throat shall sing

The sweetnes, mercy, majesty,

And glories of my King.

When I shall voyce aloud, how good

He is, how great should be,

Inlarged winds, that curle the flood,

Know no such liberty.

Stone walls doe not a prison make,

Nor iron bars a cage;

Mindes innocent and quiet take

That for an hermitage;

If I have freedome in my love,

And in my soule am free,

Angels alone that sore above

Enjoy such liberty.

Ha börtönfalaimon át

lebeg a szerelem

s nagy szárnyán hozza Altheát,

hogy suttogjon velem,

ha ő csigás hajába font

s engem rabul ragadt:

a madárka, ha fent csapong,

az sincs ilyen szabad.

Ha körbejár a gyors pohár

s vad árja fölpezseg,

s fejünkre rózsa fonva már,

szívünkben hű tüzek,

ha száraz búnk a borba hal,

és kortyra korty szalad:

a tengermélyi fürge hal,

az sincs ilyen szabad.

Ha mint a hű kenderike,

harsányan zengem el,

amit királyom nagy szíve

s fensége érdemel,

ha elmondom, hogy égi jó

s dicsőség, amit ad:

a szél, a tengert borzoló,

az sincs ilyen szabad.

Börtönt nem kőkorlátja tesz,

s a rács se zárka még,

az ártatlan lelkeknek ez

üdítő menedék.

Ha nem tilos a szerelem

s lelkem enyém marad:

angyal, ha száll a mennybe fenn,

csak az ilyen szabad.