This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Lydgate, John: Haláltánc Londonban (részlet) (The Dance of Death in London (detail) in Hungarian)

Portre of Lydgate, John
Portre of Tandori Dezső

Back to the translator

The Dance of Death in London (detail) (English)

Dethe to the Sergeaunt

 

Come forthe Sire Sergeaunt / with yowr stateli mace

Make no defence / ne no rebellioun

Not may availe / to grucche in this cace

Thowgh ye be deynous / of condicioun

For nowther peele / ne proteccioun

Mai yow fraunchise / to do nature wronge

For ther is noon / so sturdi Champioun

Thowgh he be myȝti / a-nother is as stronge.

 

 

The Sergeant answereth

 

How dar this dethe / sette on me a-reste

That am the kynges / chosen officere

Whiche yesterdai / bothe este & weste

Myn office dede / ful surquedous of chere

But now this dai / I am a-rested here

And mai not fle / thowgh I had hit sworne

Eche man is lothe / to dye ferre and nere

That hath not lerned / for to dye a-forne.

 

 

Dethe to the Monk

 

Sire monke also / with yowre blake abite

ye mai no lenger / holde here soioure

Ther is no thinge / that mai yow here respite

Aȝeyn my myght / yow for to do socoure

ye mote accounte / towchyng yowre laboure

How ye haue spente hit / in dede worde & thowght

To erthe and asshes / turneth eueri floure

The life of man / is but a thynge of nowght.

 

 

The Monk answereth

 

I had leuere / in [the] cloystre be

Atte my boke / and studie my seruice

Whiche is a place / contemplatif to se

But I haue spente / my life in many vise

Liche as a fole / dissolute and nyce

God of his merci / graunte me repentaunce

Be chere owtewarde / harde to deuyce

Al ben not meri / whiche that men seen daunce.

 

 

Dethe to the Usurere

 

Thow vserere loke up & be-holde

Un to wynnynge / thow settest al thi peyne

Whose couetise / wexeth neuer colde

Thi gredi thruste / so sore the dothe constreyne

But thow shalt neuer / thi desire atteyne

Suche an etik / thyn herte frete shal

That but of pite / God his honde refreyne

Oo parilous stroke / shal make the lese al.

 

 

The Usurere answereth

 

Now me behoueth / sodeynly to dey

Whiche is to me / grete peyne & grete greuaunce

Socowre to fynde / I see no maner weie

Of golde ne siluer / be no cheuisshaunce

Dethe thrugh his haste / a-bitte no puruiaunce

Of folkes blynde / that can not loke welle

Ful ofte happeth / be kynde or fatal chaunce

Somme haue feyre yȝen / that seen neuer adele

 

 

The pore man to þe Usurere

 

Usure to god / is ful grete offence

And in his sight / a grete abusioun

The pore borweth / par cas for Indigence

The riche lent / be fals collucioun

Onli for lucre / in his entencioun

Dethe shal hem bothe / to accomptes fette

To make rekennynge / be computacioun

No man is quytte / that is be-hynde of dette.

 

 

Dethe to the Phisician

 

Maister of phisik / whiche [o]n yowre uryne

So loke and gase / & stare a-genne the sunne

For al yowre crafte / & studie of medicyne

Al the practik / & science that ye cunne

yowre lyues cours / so ferforthe ys I-runne

Aȝeyne my myght / yowre crafte mai not endure

For al the golde / that ye ther-bi bane wonne

Good leche is he / that can hym self recure.

 

 

The Phecissian answereth

 

Ful longe a-gon / that I vn-to phesike

Sette my witte / and my diligence

In speculatif / & also in practike

To gete a name / thurgh myn excellence

To fynde oute / agens pestilence

Preseruatifes / to staunche hit & to fyne

But I dar saie / shortli in sentence

Agens dethe / is worth no medicyne.

 

 

Dethe to the amerous Squyere

 

Ye that be Jentel / so fresshe & amerous

Of yeres yonge / flowryng in yowre grene age

Lusti fre of herte / and eke desyrous

Ful of deuyses / and chaunge yn yowre corage

Plesaunt of porte / of loke & [of] visage

But al shal turne / in to asshes dede

For al beaute / is but a feynte ymage

Whiche steleth a-wai / or folkes can take hede.

 

 

The Squyer answereth

 

Allas allas / I can now no socoure

A-geyns dethe / for my selfe prouyde

Adieu of yowthe / the lusti fressh floure

Adieu veynglorie / [of bewte and of pride]

Adieu al seruyse / of the god cupide

Adieu my ladyes / so fresshe so wel be-seyne

For ageyne dethe / no thynge mai abide

And wyndes grete / gon doune with litel reyne

 

 

Dethe to the Gentilwoman amerous

 

Come forthe Maistresse / of ȝeres yonge & grene

Whiche holde yowre self / of beaute souereyne

As feire as ye / was sum tyme pollicene

Penelope / and the quene Eleyne

ȝitte on this daunce / thei wenten bothe tweyne

And so shul ye / for al yowre straungenesse

Though daunger longe / yn loue hathe lad yow reyne

A-rested is / yowre chaunge of dowblenesse.

 

 

The Jentilwoman answereth

 

O cruel dethe / that sparest noon a-state

To olde and yonge / thow arte indefferente

To my beaute / thou haste I-seide checke-mate

So hasti is / thi mortal Jugemente

For yn my yowthe / this was myn entente

To my seruyce / many a man to a lured

But she is a fole / shortli yn sentemente

That in her beaute / is to moche assured.

 

 

Dethe to the man of lawe

 

Sire aduocate / shorte processe for to make

Ye mote come plete / a-fore the hye Juge

Many a quarel / ye haue undurtake

And for lucre / to do folke refuge

But my fraunchise / is so large & huge

That counceile noon / a-vaile mai but trouth

He skapeth wyseli / of dethe the grete deluge

To-fore the dome / who is not teynte with slouth.

You must come and plead before the high judge

 

 

The mon of law answereth

 

Of right and resoun / be natures lawe

I can [not] put a-gen dethe / no defence

Ne be no sleyght / me kepe ne with-drawe

For al my witte / and [my] grete prudence

To make appele / from his dredeful sentence

No thyng yn erthe / mai a man preserue

A-geyne his myght / to make † resistence

God quyte al men / liche as thei deserue.

 

 

Dethe to the Jouroure

 

Maister ioroure / whiche that atte assise

And atte shires / questes doste embrace

Depart[ist] londe / like to thy deuyse

And who moste ȝaf / moste stode yn thi grace

The pore man loste / londe and place

For golde thow / [cow]dest / folke disherite

But now lete see / with thi teynte face

To-fore the Juge / howe thow cannest the quyte.

 

 

The Joroure answereth

 

Somme tyme I was cleped / yn my Cuntre

The belle wedyr / and that was not a lite

Not loued but drad / of hye & lowe degre

For whom me liste / be crafte y conde endite

And hange the trewe / & the thief respite

Al the cuntre / be my worde was lad

But y dar sei / shortli for to write

Of my dethe / many a man is glad.

 

 

Dethe to the Mynstralle

 

O thow Minstral / that cannest so note & pipe

Un-to folkes / for to do plesaunce

By the right honde [anoone] I shal the gripe

With these other / to go vp-on my daunce

Ther is no scape / nowther a-voydaunce

On no side / to contrarie my sentence

For yn musik / be crafte & accordaunce

Who maister is / shew his science.

 

 

The Mynstral answereth

 

This newe daunce / is to me so straunge

Wonder dyuerse / and passyngli contrarie

The dredful fotyng / dothe so ofte chaunge

And the mesures / so ofte sithes varie

Whiche now to me / is no thyng necessarie

ȝif hit were so / that I myght asterte

But many a man / ȝif I shal not tarie

Ofte daunceth / but no thynge of herte.

 

 

deynous: disdainful

peele: appeal

fraunchise: make free

surquedous: proud, chere: face, mien

had leuere: would rather

Liche as a fole: Like a fool

cheuisshaunce: borrowing or lending money

hem: them, fette: fetch

look, gaze and stare against the sun

leche: physician (leech)

thurgh: through

hit: it, fyne: end

eke: also

sum tyme: formerly

ȝitte: yet

lucre: profit, gain, refuge: protection

fraunchise: privilege

dome: Judgement

Somme tyme: Formerly



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.dodedans

Haláltánc Londonban (részlet) (Hungarian)

A Halál az Őrmesternek

 

Mozgás, őrmester úr, azzal a szép

buzogánnyal; ne védekezz, ne lázadj.

Tiltakozz: – te iszod meg a levét

akármi gőgös elbizakodásnak;

mert hogy a természetre zabolát rakj,

nem jogosít kérés, se védelem,

mert oly erős bajnokot nem találhatsz,

hogy még egy olyan erős ne legyen.

 

 

Az Őrmester válaszol

 

Elémbe áll – mit mer ez a halál!

A király tisztesét, zaklatna engem?

Mikor tegnap még hetedhét határ

hevert a lábamnál, hogy megneveljem!

S akkor most – mit se tehetek ez ellen;

bár esküm szegve akár futamodnék.

Ez vár mindenkire, el kell viselnem;

meghalni tanul, aki nem tanult még.

 

 

A Halál a Szerzeteshez

 

Te is, szerzetes úr, sötét csuhás,

állj meg, tovább nem róhatod a földet.

Nincs haladék, kár a próbálkozás:

terved vélem szemben nem sikerülhet.

És számot kell adnod, mi végre gyűltek

s fogytak perceid, tettek és szavak;

minden virág por s hamu lesz, elültet

és letép a sors, léted ennyi csak.

 

 

A Szerzetes válaszol

 

Kolostorban volna jó könyveimmel,

szolgálatom szent szellemét tanulván;

töprengés hona az, átszellemült hely,

de látom, időm léha tékozoltán

sírhatok, mint a bolond, szertehullván.

Isten kegyelme, adj bűnbánatot!

Ne ítélj külszín derültén-borultán:

nem mind vigalmasok a táncolók.

 

 

A Halál az Uzsoráshoz

 

Te uzsorás, nézz fel, s lásd: egyre falsz,

nyerészkedőn zabálsz, a pénzt emészted,

mohóságod nem hagy, akarsz s akarsz,

mert valami folyton szerezni késztet.

De vágyad célját soha el nem éred,

oly heves óhajok tépik szived,

könyörülete tart Isten kezének;

elenged – s egy csapás végez veled.

 

 

Az Uzsorás válaszol

 

Érzem, most meg kell halnom hirtelen,

nagy kín ez nékem, sérelmes valómnak;

nincs arany, ezüst, semmi pénznemem,

melynek kölcsönzése itt most megóvhat.

A halál készületlen vinne, nógat;

vakokat gyakorta ér végzetes

baleset – jaj, ép szemű földlakónak

látása sem igen tökéletes.

 

 

A Szegény Ember az Uzsoráshoz

 

Isten előtt nagy bűn az uzsora,

szemében áldatlan törvényszegés.

Ínségből kölcsön a szegény sora;

ha gazdag kölcsönt ad, a csalfa ész

igazi tárgya a nyerészkedés.

Viszi majd azt is, ezt is a Halál,

mindegyikükkel egy a számvetés,

ki-ki is adósság jegyében áll.

 

 

A Halál az Orvoshoz

 

Élettudor, ki vizeletedet

nap felé fordítván, vizslatva nézed,

tudományod mindenható lehet

szűk-tág körén, de bármi cselvetésed

hívság csak, ha érzed egyszerre: véged,

hatalmam ellen nincsen praktikád.

Hozhatott dús kincset mesterkedésed —

orvos az, ki meggyógyítja magát.

 

 

Az Orvos válaszol

 

Régóta, hogy az orvostudományra

fordítom eszemet s szorgalmamat,

elméletére és gyakorlatára,

bizonyítandó jeles voltomat,

hátha pestis ellen szerem akad,

olyan óv-szer, mely lenne pusztulása;

most összefoglalom tudásomat:

Nem adatik orvosság a halálra.

 

 

A Halál a szerelmes Urasághoz

 

Előkelő te, kedves és szerelmes

a jó ifjúkorban, mely szín virág,

s megannyi terv, s új-új barát a cselhez,

mely élteti kalandok évadát:

kellemes látványod nem tart tovább,

mint akárki más halálraítélté,

mert minden szépség porló, gyönge báb,

foszlik, mire az emberész felérné.

 

 

Az Uraság válaszol

 

Jaj, jaj, mentséget én nem lelhetek,

a szépség a halál ellen: mihaszna!

Ifjúság, friss virág, isten veled,

gyönyörű gőg, te sem lehetsz vigasz ma!

Isten veled, Cupido sok malasztja,

hölgyek, ti, zsenge lények, finomak,

a halál mindőnk teljét elmulasztja,

nagy szeleknek kis zápora fakad.

 

 

A Halál a szerelmes Hölgyhöz

 

Jöjj, asszonyom, ki ékes éveiddel

hiszed magad oly királynői szépnek:

Polyxéna is ezt vallotta, hidd el,

mást Penelopé s Heléné sem érzett;

mégis mind e táncon érték a véget,

mely téged is elér, bármi hideg vagy:

jó ideje színleled a szemérmet,

most kétszínű időd örökre elhagy.

 

 

A Hölgy válaszol

 

Kegyetlen halál, mért kell így aratnod,

hogy közömbös neked ifjú s öreg!

Szépségemnek hamar adod a mattot,

nem halogatod végítéleted?

Sok férfit szolgámmá édesgetek,

ez volt fiatal korom óhaja;

most – mire jut! Rövid a felelet:

asszony, ne bízz szépségedben soha.

 

 

A Halál a Jogászhoz

 

Ügyvéd úr, hogy itt ne csűrjem-csavarjam:

jönnöd kell, s nagy Bírád előtt megállnod;

sok pert vállaltál, jó pénzért a latban

ezt-azt nyomtál, így kínáltál tanácsot.

De az én Jogom fentebb jog, no, látod!

Tanácsra nem hallgat, ügyvédi szóra.

Ugyan mi véd? Jő özönvíz-halálod,

s nem ment semmi, ha rest voltál a jóra.

 

 

A Jogász válaszol

 

Nem tudok ész, jog s természet szerinti

védelmet a magunk halála ellen,

hatályától nem mentes soha senki,

én sem bízhatom fortélyos eszemben;

megnyugszom iszonyú ítéletemben,

mert nem fog rajta eszköz, tudhatom.

Isten ellen mi végre védekeznem?

Itt érdem szerint jár a jutalom.

 

 

A Halál az Esküdthöz

 

Esküdt úr, ki a bírói emelvény

oltalmából vizsgáltad a világot,

földet-hasznot magad felé terelvén,

s a bőkezűé lett támogatásod,

s a szegényről a gúnya is levásott;

örökségeket – aranyért! – te adtál,

most mivel igazítod számadásod?

Nem vesztegethető bírád-urad vár.

 

 

Az Esküdt válaszol

 

Vidékemen úgy hívtak: Szélkakas;

e név az igazsághoz hajazott.

Félt minden rend-rang, alacsony s magas,

szavam, ha kívánt, sok bajt okozott:

tolvajt mentett, hívet akasztatott,

messzi földig jól-rosszul elhatottam.

Mit kerteljek? A hírre, hogy halott

az esküdt, támad káröröm sokakban.

 

 

A Halál a Vándorénekesnek

 

Vándorénekes, szívek örömére

szolgál, ha te dalolsz vagy furulyázol!

Hoppsza, kerülj kezemre-közelébbre;

velük járd itt, ki ne maradj e táncból.

Mert nincs menekvés, mulattass akárhol,

ha mulatásra okot a halál ad;

az nagy művész, ki ily harmóniákból

lop anyagot a zenész-tudománynak!

 

 

A Vándorénekes válaszol

 

Ez az új tánc valóban furcsa nékem,

csudásan számos alakban forog,

borzasztóan kell igazgatni léptem,

a mértékek is egyre változók,

s nekem alig hiányzott ily dolog,

de nem futhatok el, hát rajta, híven!

S ha már így, én csak egyet mondhatok:

hány láb ropja e földön kényszerűen!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap