Masefield, John: Csavargó (Vagabond in Hungarian)

Dunno a heap about the what an' why,

   Can't say's I ever knowed.

Heaven to me's a fair blue stretch of sky,

   Earth's jest a dusty road.

Dunno the names o' things, nor what they are,

   Can't say's I ever will.

Dunno about God—he's jest the noddin' star

   Atop the windy hill.

Dunno about Life—it's jest a tramp alone

   From wakin'-time to doss.

Dunno about Death—it's jest a quiet stone

   All over-grey wi' moss.

An' why I live, an' why the old world spins,

   Are things I never knowed;

My mark's the gypsy fires, the lonely inns,

   An' jest the dusty road.

Tudom is én, mi az, hogy mi s minek?

Nem izgatott soha.

Nekem a menny: csak ég, egy kék szelet,

s a föld: az út pora.

Tudom is én, a sok név mire jó,

felfognom nem lehet.

Nekem az Isten — egy csillag, bólogó,

a szeles domb felett.

Nekem az élet csavargás, fölkelés,

a priccsig ballagás.

Nekem a végzet, csak szép elföldelés,

nyugalmas kő, mohás.

Mért élek én e vén világon, ó,

nem érdekelt soha,

nekem a fő: cigánytűz, fogadó

s az út, az út pora.