Masters, Edgar Lee: Spoon River Anthology - Lucius Atherton

  When my moustache curled,

  And my hair was black,

  And I wore tight trousers

  And a diamond stud,

  I was an excellent knave of hearts and took many a trick.

  But when the gray hairs began to appear--

  Lo! a new generation of girls

  Laughed at me, not fearing me,

  And I had no more exciting adventures

  Wherein I was all but shot for a heartless devil,

  But only drabby affairs, warmed-over affairs

  Of other days and other men.

  And time went on until I lived at

  Mayer's restaurant,

  Partaking of short-orders, a gray, untidy,

  Toothless, discarded, rural Don Juan. . . .

  There is a mighty shade here who sings

  Of one named Beatrice;

  And I see now that the force that made him great

  Drove me to the dregs of life.

Bodor bajússzal,

szénfekete hajjal,

feszes nadrágban,

brill nyakkendőtűmmel

én voltam a hölgyszívek bálványa, tudtam néhány trükköt.

Aztán szürke csíkok jöttek a hajamba,

az újabb nők egyszercsak

nevetni kezdtek, nem félt tőlem senki,

a lelőni való, szívtelen ördögnek

nem volt több ingerlő kalandja,

csak másnapos, más férfiról maradt

ringyócska-ügyek, megposhadt ügyek.

Az idő meg múlt, később a Mayer-féle vendéglőben éltem,

holmi zónákat ettem, lompos, ősz,

fogatlan, elcsapott vidéki Don Juan.

Van itt egy hatalmas, árny, valami

Beatricéről énekel;

értem már, őt ugyanaz tette naggyá,

ami belőlem rongyot csinált.