Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - A domb (Spoon River Anthology - The Hill in Hungarian)

Where are Elmer, Herman, Bert, Tom and Charley,

The weak of will, the strong of arm, the clown, the boozer, the fighter?

All, all are sleeping on the hill.

One passed in a fever,

One was burned in a mine,

One was killed in a brawl,

One died in a jail,

One fell from a bridge toiling for children and wife—

All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.

Where are Ella, Kate, Mag, Lizzie and Edith,

The tender heart, the simple soul, the loud, the proud, the happy one?—

All, all are sleeping on the hill.

One died in shameful child-birth,

One of a thwarted love,

One at the hands of a brute in a brothel,

One of a broken pride, in the search for heart’s desire;

One after life in far-away London and Paris

Was brought to her little space by Ella and Kate and Mag—

All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.

Where are Uncle Isaac and Aunt Emily,

And old Towny Kincaid and Sevigne Houghton,

And Major Walker who had talked

With venerable men of the revolution?—

All, all are sleeping on the hill.

They brought them dead sons from the war,

And daughters whom life had crushed,

And their children fatherless, crying—

All, all are sleeping, sleeping, sleeping on the hill.

Where is Old Fiddler Jones

Who played with life all his ninety years,

Braving the sleet with bared breast,

Drinking, rioting, thinking neither of wife nor kin,

Nor gold, nor love, nor heaven?

Lo! he babbles of the fish-frys of long ago,

Of the horse-races of long ago at Clary’s Grove,

Of what Abe Lincoln said

One time at Springfield.

Hol van Elmer, Herman, Bert, Tom és Charley,

a nyúlszívű, a vasgyúró, a málé, a szeszkazán, a bajnok?

Mind, mind alusznak a dombon.

Ezt elvitte a láz,

ez a tárnában égett,

ezt többen holtraverték,

ezt megette a börtön,

ez leesett a hídról, míg pénzt várt a család –

mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.

Hol van Ella, Kate, Mag, Lizzie és Edith,

az irgalmas, az együgyű, a lármás, a büszke, a boldog?

Mind, mind alusznak a dombon.

Ez eltitkolt szülésbe pusztult,

ez romlott szerelemtől,

ez bordélyban egy barom keze közt,

ez szétvert büszkeséggel a vágyai nyomában,

ez messze járt, Párizsig, Londonig

onnét hozta e csöppnyi térbe Ella és Kate és Mag –

mind, mind alusznak, alusznak, alusznak a dombon.

Hol van Isaac bácsi és Emily néni,

az öreg Towny Kincaid és Sevigne Houghton?

Hát Walker őrnagy, aki látta még

a forradalom nagy öregjeit?

Mind, mind alusznak a dombon.

Halott fiakat nyertek a háborúból,

lányaikon keresztülment az élet

apátlan vinnyogó gyerekekkel –

mind, mind, alusznak, alusznak, alusznak a dombon.

Hol van az öreg Jones, a hegedűs,

ki eljátszott kilencven évet,

csupasz mellel kiállt a jégesőbe,

ivott, lármázott, nem izgatta se asszony se család,

se pénz, se szerelem, se túlvilág?

Jaj, egy régenvolt sülthalról motyog,

egy régi lóversenyről a körgát alatt,

meg hogy mit mondott Abe Lincoln

Springfieldben, egykoron.