McKay, Claude: A fáradt munkás (The Tired Worker in Hungarian)

O whisper, O my soul! - the afternoon
Is waning into evening - whisper soft!
Peace, O my rebel heart! for soon the moon
From out its misty veil will swing aloft!
 
Be patient, weary body, soon the night
Will wrap thee gently in her sable sheet,
And with a leaden sigh thou wilt invite
To rest thy tired hands and aching feet.
 
The wretched day was theirs, the night is mine;
Come, tender sleep, and fold me to thy breast.
But what steals out the gray clouds red like wine?
 
O dawn! O dreaded dawn! O let me rest!
Weary my veins, my brain, my life, - have pity!
No! Once again the hard, the ugly city.

Ó, ébredj, lelkem! Nyugvóra hajolt
a nap, a délután estébe bágyad.
Csitt, lázadó szív! Felkél már a hold,
áttörve a ködből szőtt puha fátylat.
 
Csak türelem, fáradt test, nemsokára
az éjszaka puha palástja fed,
nagyot sóhajtasz s végre-valahára
elnyugszik fájó lábad és kezed.
 
A napom övék, de az éj enyém;
jöjj, édes álom, s végy kebledre engem.
De pír remeg fel az égbolt ívén.
 
Ó hajnal! szörnyű hajnal! Hagyj pihennem.
Fáradt a testem, lelkem. Irgalom!
Megint a csúf, kietlen kőhalom.