Miller, Vassar: Semmiből varázsolt szerelem (Love Song out of Nothing in Hungarian)

You, being less than either dew or frost
Which sun can melt, are deader than the dead
Who once at least had life. You never fled
Because you never came, were never lost
From me since never held; you cannot boast
Of having been a whole, so leave no shred,
No footprint on the ground you did not tread.
For where no flesh has been there is no ghost.
 
Mirage upon the desert of my mind
Are you to me who walked alone before
You formed from crooked heat waves of my thought.
For when I mourn the want of you, I find
I only mourn a part of me, no more,
Who, minus you, am nothing but a nought.

Te harmatnál és dérnél kevesebb,
mit nap emészt, holtabb, mint a halott,
ki egykor élt. Nem hagytál soha ott,
mert nem jöttél, el sem vesztettelek,
mert nem bírtalak; nem hirdetheted,
hogy egész vagy, nem őrzi hát tagod
a föld, hol lábad nyomot nem hagyott,
mert hol test nincs, ott lélek sem lehet.
 
Délibáb vagy belső pusztám fölött,
bolyongtál csak, míg meg nem alkotott
hősége elmém hullámainak.
Mert ha hiányod búsít, rájövök,
hogy csak magamból egy részt gyászolok,
ki nulla lettem mínuszod miatt.