Milne, A. A.: János király karácsonya (King John’s Christmas in Hungarian)

King John was not a good man –

He had his little ways.

And sometimes no one spoke to him

For days and days and days.

And men who came across him,

When walking in the town,

Gave him a supercilious stare,

Or passed with noses in the air –

And bad King John stood dumbly there,

Blushing beneath his crown.

 

King John was not a good man,

And no good friends had he.

He stayed in every afternoon…

But no one came to tea.

And, round about December,

The cards upon his shelf

Which wished him lots of Christmas cheer,

And fortune in the coming year,

Were never from his near and dear,

But only from himself.

 

King John was not a good man,

Yet had his hopes and fears.

They’d given him no present now

For years and years and years.

But every year at Christmas,

While minstrels stood about,

Collecting tribute from the young

For all the songs they might have sung,

He stole away upstairs and hung

A hopeful stocking out.

 

King John was not a good man,

He lived his live aloof;

Alone he thought a message out

While climbing up the roof.

He wrote it down and propped it

Against the chimney stack:

“TO ALL AND SUNDRY – NEAR AND FAR -

F. Christmas in particular.”

And signed it not “Johannes R.”

But very humbly, “Jack.”

 

“I want some crackers,

And I want some candy;

I think a box of chocolates

Would come in handy;

I don’t mind oranges,

I do like nuts!

And I SHOULD like a pocket-knife

That really cuts.

And, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man –

He wrote this message out,

And gat him to this room again,

Descending by the spout.

And all that night he lay there,

A prey to hopes and fears.

“I think that’s him a-coming now!”

(Anxiety bedewed his brow.)

“He’ll bring one present, anyhow –

The first I had for years.”

 

“Forget about the crackers,

And forget the candy;

I’m sure a box of chocolates

Would never come in handy;

I don’t like oranges,

I don’t want nuts,

And I HAVE got a pocket-knife

That almost cuts.

But, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man,

Next morning when the sun

Rose up to tell a waiting world

That Christmas had begun,

And people seized their stockings,

And opened them with glee,

And crackers, toys and games appeared,

And lips with sticky sweets were smeared,

King John said grimly: “As I feared,

Nothing again for me!”

 

“I did want crackers,

And I did want candy;

I know a box of chocolates

Would come in handy;

I do love oranges,

I did want nuts!

And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,

He would have brought a big, red,

india-rubber ball!”

 

King John stood by the window,

And frowned to see below

The happy bands of boys and girls

All playing in the snow.

A while he stood there watching,

And envying them all …

When through the window big and red

There hurtled by his royal head,

And bounced and fell upon the bed,

An india-rubber ball!

 

AND, OH, FATHER CHRISTMAS,

MY BLESSINGS ON YOU FALL

FOR BRINGING HIM

A BIG, RED,

INDIA-RUBBER

BALL!

János király nem volt jó,

Volt görbe dolga sok.

És néha senki sem szólt hozzá,

Így teltek a napok.

És aki látta, nem köszönt,

Szótlan továbbhaladt,

Csak gőgös pillantása hullt

Jánosra és továbbvonult,

Ő némán állt és elpirult

Koronája alatt.

 

János király nem volt jó,

Nem kedvelték, tehát

Nem látogatták, hasztalan

forralt mindig teát,

s ha eljött a december,

karácsony csillaga,

polcán a sok kis cédulát,

mely boldog ünnepet kívánt,

soha nem írta jóbarát,

csak mindig ő maga.

 

János király nem volt jó,

S ajándékot, noha

Vágyott reá, nem is kapott

Sok éven át soha.

De karácsonykor mindig,

Míg szépen énekelt

A lantos és jó pénzt kapott,

Ő harisnyával caplatott

A kéményhez, kirakta ott

A félő reménye kelt.

 

János király nem volt jó,

S így magányosan élt,

Egyedül tervelt levelet,

Míg a tetőre ért.

Leírta és lerakta, így

Kért fájdalmára írt:

„E lap mindenkinek kiált,

szent karácsonyhoz legkívált.”

Sarkában nem „János király”-t

Szerényen „Jancsi”-t írt.

 

„Szeretnék egy kis puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

a narancsot se bánom,

a diót szeretem,

úgy szeretnék egy zsebkést,

mely vígan szeletel.

És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király nem volt jó –

A csatornacsövön

Szobájába csúszott megint,

És várta, hogy mi jön.

És egész éjjel ott feküdt,

Félt és remélt bután.

„No, azt hiszem, ő járhat ott”

(a homloka is izzadott)

„biztos ajándékot hozott

sok hosszú év után.”

 

„Jaj, felejtsd el a puskát,

felejtsd az édességet,

és csokoládé sem kell

a szopogatás végett,

a diót, a narancsot

már nem is szeretem,

és van már egy zsebkésem,

mely majdnem szeletel.

De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király nem volt jó –

Karácsony reggel

Eljött vidáman s számtalan

Szép ajándék vele.

A harisnyákban játékok,

Sok-sok kiváncsi szem

Mindenre boldogan tekint,

János mogorván mondja: ”Mint

Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:

Számomra semmi sem.”

 

„Szerettem volna puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

kértem diót, narancsot,

mert nagyon szeretem,

és minthogy nincs zsebkésem,

hát nem is szeletetl.

És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen

Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király kinézett

Durcásan ablakán:

Lent nagyvidáman játszott

Sok fiú s kisleány.

Mind irigyelte őket,

Állt rendületlenül…

S hát, íme, pirosan beszáll

Egy jó nagy labda, a király

Fején pördül, de meg nem áll,

S az ágyára repül.

 

És, ó, Karácsony Apó,

Háláját rebegi,

Mert hoztál egy nagy

Igazi

Gumilabdát

Neki!