This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Moore, Thomas: Fionnuala éneke (The Song of Fionnuala in Hungarian)

Portre of Moore, Thomas

The Song of Fionnuala (English)

Silent, O Moyle, be the roar of thy water,   
  Break not, ye breezes, your chain of repose,          
While, murmuring mournfully, Lir’s lonely daughter          
  Tells to the night-star her tale of woes.      
When shall the swan, her death-note singing,
  Sleep, with wings in darkness furled?        
When will heaven, its sweet bell ringing,     
  Call my spirit from this stormy world?      

Sadly, O Moyle, to thy winter-wave weeping,        
  Fate bids me languish long ages away;
Yet still in her darkness doth Erin lie sleeping,        
  Still doth the pure light its dawning delay.
When will that day-star, mildly springing,   
  Warm our isle with peace and love?           
When will heaven, its sweet bell ringing,
  Call my spirit to the fields above?

Uploaded byP. T.
Source of the quotation

Fionnuala éneke (Hungarian)

Fékezd meg, ó, Moyle, vizeid futását;
Ne tépjétek, szellők, a láncaitok,
Míg Lir lánya gyászos, magányos imáját
Az esteli csillag hallgatja, s ragyog.
A hattyú, sötétség leplével a szárnyán,
Elalhat-e elzengve búcsúdalát?
A mennybéli édes csengettyűket hallván,
Elereszt-e, s mikor, e durva világ?

Búsan, ó, Moyle, zokogj a jeges habokba,
Elvágyni a lelkem a sorstól tanult;
Az ír föld csak alszik, és egyre habozva
Megvirradni késik, mélysötét a mult.
A hajnali csillag mikor jön el, árván
Maradt honunk békére és fényre vágy,
A mennybéli édes csengettyűket hallván,
Mikor szólít végre a fönti világ?

Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. J.