Nims, John Frederick: Közép-nyugat (Midwest in Hungarian)

Indiana: no blustering summit or coarse gorge;
No flora lurid as disaster-flares;
No great vacuities where tourists gape
Nor mountains hoarding their height like millionaires.
More delicate: the ten-foot knolls
Give flavor of hill to Indiana souls.

Topography is perfect, curio-size;
Tidy as landscape in museum cases.
What is beautiful is friendly and underfoot,
Not flaunted like theater curtains in our faces.
No peak or jungle obscures the blue sky;
Our land rides smoothly in the softest eye.

Man is the prominent fauna of our state.
Elsewhere circus creatures stomp and leer
With heads like crags or clumps. But delirious nature
Once in a lucid interval sobering here
Left (repenting her extravagant plan)
Conspicuous on our fields the shadow of man.

Indiana: nincs hetyke csúcs, zord szurdok itt,
s vészlángszerű, égővörös bozót,
se puszták, hol túrista hüledez
s milliomos hegyek, magasság-halmozók.
Szebb van itt: tíz láb magas buckasor,
melyben a lelkünk hegyet szimatol.

Lekicsinyített, hibátlan makett;
mint múzeumi tájék, oly kecses.
E gyönyörű vidék nyájas és járható,
s mint színház függönye, büszkén nem lengedez.
Kék eget szirt, őserdő nem fed el;
itt zökkenőt a kényes szem se lel.

Az ember államunk jellemző faunája.
Másutt tuskófejű cirkuszi állatok
sandítanak, de itt a természet, ez őrült
egy percre észre tért és kijózanodott,
különc tervét megbánta, s itt maradt
mezőinken a hű, emberi árnyalak.