Oliver, Mary: Vakondok (Moles in Hungarian)

Under the leaves, under

the first loose

levels of earth

they're there -- quick

as beetles, blind

as bats, shy

as hares but seen

less than these --

traveling

among the pale girders

of appleroot,

rockshelf, nests

of insects and black

pastures of bulbs

peppery and packed full

of the sweetest food:

spring flowers.

Field after field

you can see the traceries

of their long

lonely walks, then

the rains blur

even this frail hint of them --

so excitable,

so plush,

so willing to continue

generation after generation

accomplishing nothing

but their brief physical lives

as they live and die,

pushing and shoving

with their stubborn muzzles against

the whole earth,

finding it

delicious.

A levelek alatt,

a föld laza

felső rétege

alatt vannak – gyorsak,

mint a bogarak, vakok,

mint a denevérek, szégyenlősek,

mint a vadnyulak, mégis

kevesebbet látni őket,

mint ezeket –

az almafagyökér

fakó koszorúi,

a sziklapolc, a rovar-fészkek

és a fekete rétek

borsos gumói

között telis-tele

édesebbnél édesebb eleséggel:

tavaszi virágok.

Mező mezőt követ

látni hosszú,

magányos sétájuk

erezeteit, de az eső

még ezt a csekély

nyomukat is beszennyezi –

oly nyughatatlanul,

oly elegánsan,

oly akarattal folytatják,

generáció generációt követ,

semmit létre nem hoznak,

csupán rövid életüket,

ahogyan élnek és halnak,

erőszakosan nyomulnak,

makacs orrukkal

az egész föld ellenében,

ízletesnek

találják.