Olson, Charles: Maximus Glouchester városához, 27. levél (elküldetlen) (Maximus to Gloucester, Letter 27 [withheld] in Hungarian)
|
Maximus to Gloucester, Letter 27 [withheld] (English)I come back to the geography of it, the land falling off to the left where my father shot his scabby golf and the rest of us played baseball into the summer darkness until no flies could be seen and we came home to our various piazzas where the women buzzed
To the left the land fell to the city, to the right, it fell to the sea
I was so young my first memory is of a tent spread to feed lobsters to Rexall conventioneers, and my father, a man for kicks, came out of the tent roaring with a bread-knife in his teeth to take care of the druggist they’d told him had made a pass at my mother, she laughing, so sure, as round as her face, Hines pink and apple, under one of those frame hats women then This, is no bare incoming of novel abstract form, this is no welter or the forms of those events, this,
Greeks, is the stopping of the battle
It is the imposing of all those antecedent predecessions, the precessions
of me, the generation of those facts which are my words, it is coming
from all that I no longer am, yet am, the slow westward motion of
more than I am
There is no strict personal order for my inheritance. No Greek will be able to discriminate my body. An American is a complex of occasions, themselves a geometry of spatial nature. I have this sense, that I am one with my skin Plus this – plus this: that forever the geography which leans in on me I compell backwards I compell Gloucester to yield, to change Polis is this
|
Maximus Glouchester városához, 27. levél (elküldetlen) (Hungarian)A hely mértanához jutok vissza a balra lejtő mezőhöz apám koszos kis golfpályája ahol mi többiek játszottunk baseballt nyári sötétedésig, míg nem lehetett már legyet meglátni, s mentünk haza tornácainkra, ahol az asszonyok dongtak
Balra a városnak lejtett a mező jobbra a tengernek
Nagyon fiatal voltam, első emlék egy sátor, amit felütöttek a Rexall cég közgyűlésére ráksütő konyha és apám aki a murit imádta, a sátorból üvöltve kitört foga közt a kenyérvágó kés, hogy ellássa baját a drogistának, mert azt mondták neki, ez akar kikezdeni anyámmal, aki csak nevetett magabiztosan s kereken, szegfűpiros, almapiros arc drótvázas kalap alatt amilyent akkoriban a nők Ez nem az újkeletű elvont formák puszta bejövetele, ez nem zagyva hordalék, vagy nem formája az eseményeknek, itt,
Görögök, vége a csatának
itt megannyi előzményem elmozdulásom erőlteti magát
föl, a tények ama nemzedéke ami együtt a szavaim, mind belőlem
ami már nem vagyok, mégis vagyok lassan elmozdul nyugatnak
többnek mint vagyok
Nincs megkötve a rend az én jussomban. Nincs görög, aki majd szétválasztani tudná a testem. Az amerikai szövevénye az alkalmaknak melyek térbe alkotják mértanukat Bizonyosan érzem hogy a bőrömmel egy vagyok egy vagyok Meg ezt – meg ezt: e földrajzot örökkön mindig hátrább kényszerítem engedem erőlködni Glouchester városát átadva a változásnak Polisz ezt jelenti
|