This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Olson, Charles: Jégmadarak (The Kingfishers in Hungarian)

Portre of Olson, Charles
Portre of Nagy László

Back to the translator

The Kingfishers (English)

1

What does not change / is the will to change

 

He woke, fully clothed, in his bed. He

remembered only one thing, the birds, how

when he came in, he had gone around the rooms

and got them back in their cage, the green one first,

she with the bad leg, and then the blue,

the one they had hoped was a male

 

Otherwise? Yes, Fernand, who had talked lispingly of Albers & Angkor Vat.

He had left the party without a word. How he got up, got into his coat,

I do not know. When I saw him, he was at the door, but it did not matter,

he was already sliding along the wall of the night, losing himself

in some crack of the ruins. That it should have been he who said, “The kingfishers!

who cares

for their feathers

now?”

 

His last words had been, “The pool is slime.” Suddenly everyone,

ceasing their talk, sat in a row around him, watched

they did not so much hear, or pay attention, they

wondered, looked at each other, smirked, but listened,

he repeated and repeated, could not go beyond his thought

“The pool the kingfishers feathers were wealth why

did the export stop?”

 

It was then he left

  

2

I thought of the E on the stone, and of what Mao said

la lumiere”

                    but the kingfisher

de l’aurore”

                    but the kingfisher flew west

est devant nous!

                    he got the color of his breast

                    from the heat of the setting sun!

 

The features are, the feebleness of the feet (syndactylism of the 3rd & 4th digit)

the bill, serrated, sometimes a pronounced beak, the wings

where the color is, short and round, the tail

inconspicuous.

 

But not these things were the factors. Not the birds.

The legends are

legends. Dead, hung up indoors, the kingfisher

will not indicate a favoring wind,

or avert the thunderbolt. Nor, by its nesting,

still the waters, with the new year, for seven days.

It is true, it does nest with the opening year, but not on the waters.

It nests at the end of a tunnel bored by itself in a bank. There,

six or eight white and translucent eggs are laid, on fishbones

not on bare clay, on bones thrown up in pellets by the birds.

 

                   On these rejectamenta

(as they accumulate they form a cup-shaped structure) the young are born.

And, as they are fed and grow, this nest of excrement and decayed fish becomes

                   a dripping, fetid mass

 

Mao concluded:

                   nous devons

                                       nous lever

                                                         et agir!

  

3

When the attentions change / the jungle

leaps in

             even the stones are split

                                             they rive

 

Or,

enter

that other conqueror we more naturally recognize

he so resembles ourselves

 

But the E

cut so rudely on that oldest stone

sounded otherwise,

was differently heard

 

as, in another time, were treasures used:

 

(and, later, much later, a fine ear thought

a scarlet coat)

 

„of green feathers feet, beaks and eyes of gold

animals likewise,

resembling snails”

 

a large wheel, gold, with figures of unknown four-foots,

and worked with tufts of leaves, weight

3800 ounces

 

„last, two birds, of thread and featherwork, the quills

gold, the feet

gold, the two birds perched on two reeds

gold, the reeds arising from two embroidered mounds,

one yellow, the other

white.”

 

„And from each reed hung

seven feathered tassels.

In this instance, the priests

(in dark cotton robes, and dirty,

their disheveled hair matted with blood, and flowing wildly

over their shoulders)

rush in among the people, calling on them

to protect their gods”

 

And all now is war

where so lately there was peace,

and the sweet brotherhood, the use

of tilled fields.

  

4

Not one death but many,

not accumulation but change, the feed-back proves, the feed-back is

the law

 

Into the same river no man steps twice

When fire dies air dies

No one remains, nor is, one

 

Around an appearance, one common model, we grow up

many. Else how is it,

if we remain the same,

we take pleasure now

in what we did not take pleasure before? love

contrary objects? admire and / or find fault? use

other words, feel other passions, have

nor figure, appearance, disposition, tissue

the same?

To be in different states without a change

is not a possibility

 

We can be precise. The factors are

in the animal and / or the machine the factors are

communication and / or control, both involve

the message. And what is the message? The message is

a discrete or continuous sequence of measurable events distributed in time

 

is the birth of the air, is

the birth of water, is

a state between

the origin and

the end, between

birth and the beginning of

another fetid nest

 is change, presents

no more than itself

 

And the too strong grasping of it,

when it is pressed together and condensed,

loses it

 

This very thing you are

 

II

They buried their dead in a sitting posture

serpent    cane    razor   ray of the sun

 

And she sprinkled water on the head of my child, crying

„Cioa-coatl! Cioa-coatl!”

with her face to the west

 

Where the bones are found, in each personal heap

with what each enjoyed, there is always

the Mongolian louse

 

The light is in the east. Yes. And we must rise, act. Yet

in the west, despite the apparent darkness (the whiteness

which covers all), if you look, if you can bear, if you can, long enough

 

as long as it was necessary for him, my guide

to look into the yellow of that longest-lasting rose

 

so you must, and, in that whiteness, into that face, with what candor, look

 

and, considering the dryness of the place

the long absence of an adequate race

 

(of the two who first came, each a conquistador, one healed, the other

tore the eastern idols down, toppled

the temple walls, which, says the excuser

were black from human gore)

 

hear

hear, where the dry blood talks

where the old appetite walks

 

la piu saporita et migliore

che si possa truovar al mondo

 

where it hides, look

in the eye how it runs

in the flesh / chalk

 

but under these petals

in the emptiness

regard the light, contemplate

the flower

 

whence it arose

 

with what violence benevolence is bought

what cost in gesture justice brings

what wrongs domestic rights involve

what stalks

this silence

 

what pudor pejorocracy affronts

how awe, night-rest and neighborhood can rot

what breeds where dirtiness is law

what crawls

below

  

III

I am no Greek, hath not th’advantage.

And of course, no Roman:

he can take no risk that matters,

the risk of beauty least of all.

 

But I have my kin, if for no other reason than

(as he said, next of kin) I commit myself, and,

given my freedom, I’d be a cad

if I didn’t. Which is most true.

 

It works out this way, despite the disadvantage.

I offer, in explanation, a quote:

si j’ai du goût, ce n’est guères

que pour la terre et les pierres.

 

Despite the discrepancy (an ocean courage age)

this is also true: if I have any taste

it is only because I have interested myself

in what was slain in the sun

 

I pose you your question:

 

shall you uncover honey / where maggots are?

 

I hunt among stones



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poetryfoundation.org

Jégmadarak (Hungarian)

I

Nem változó / az akarat változtató

 

Fölébredt, ruhástul feküdt az ágyon.

Csak a madarakra gondolt, mert mielőtt

ide belépett, bejárta mind a szobákat,

s kalitkába vitte őket, először a zöldet

a rossz lábu tojóst, utána a kéket,

akiről azt remélte, hogy hím

 

Ezenkívül? Igen, Fernand, ki selypítve szólt az Albers & Angkor Vat-ról.

Otthagyta szótlanul a partit. Mint kelt föl, kabátjába

mint bújt, nem tudom. Már az ajtóban állt, nem olyan különös,

már siklott az éj fala mentén, már belefúlt

a romok árnyék-öblébe. Tán ő volt, ki így szólt: „A jégmadarak!

kit érdekel

a jégmadár tolla

manapság?"

 

Folytatta így: „Iszapos a tó". S ott belül hirtelenül

megszakadt a csevegés, mindenki fölfigyelt,

bár nem sokáig, nem volt az különös figyelem,

kicsit ámultak, egymásra néztek, füleltek,

s ő újra és újra nekilendült, nem bírt áthágni a gondolaton:

„A tó, a jégmadár tolla kincset ér, miért

állt le az export?"

 

Ekkor eltávozott

 

2

A kőbe írt E-re gondoltam s Mao szavára

„la lumiére"

                 de a jégmadár

„de l'aurore"

                  a jégmadár nyugatra szállt

est devant nous!

                  begyének tollazatát

                  bukó nap láza színezi!

 

Jellegzetesség: gyönge láb (syndaktilis a harmadik s negyedik ujj)

fűrészfogas a csőr, merően cövek, a szárny

ami a színt viseli kurta ovál, a farok --

suta

 

De mindez nem lényeges. Nem a madár.

De a legenda,

a legenda. A megölt jégmadár falra függesztve

kedvező szelet nem jelez,

nem hárít el mennykövet. Fészket se rak

hogy új évben hét napra lecsöndesítse a vizeket.

Igaz, a nyíló évadban fészkel, de nem a vizen.

Alagutat fúr a part falába. Ott

hat-nyolc átlátszó-fehér tojást rak a halcsontokra,

nem nyers agyagra, de csontra, amit a madár kiokád.

 

           Eme ökrendezésen

(serleg-alaku képződményen) születnek a madárfiak.

S ahogy táplálkoznak és nőnek, excrementum és döglötthal-fészek

           csöpögő, büdös massza lesz

 

Mao így végzi be:

                    nous devons

                                 nous lever

                                            et agir!

 

3

Ha átvált a figyelem, / a dzsungel hirtelen

beugrik

          megtörik a kő is

                              porrá leszen

 

Vagy

bedobban

az a másik hódító, kit ismernünk természetes

mert hozzánk hasonlatos

 

De az E

ami oly mélyen bevésve a réges-régi kőbe,

az nem így hangzott

másképp volt hallható

 

ahogy egy másik időben használták a kincset:

 

(ahogy sokkalta később egy finom fül hallott

skarlát kabátot)

 

„zöld a tolla, lába, csőre, szeme is arany

állatok ezek is

csigához hasonlítanak”

 

egy nagy aranykerék ismeretlen négylábu figurákkal,

levél s bóbita hímezve rajta, súly

3800 uncia

 

„majd két madár, toll- s fonálmunka, a toll-szár

arany, a láb

arany, a két madár egy-egy nádszálon ülve

arany, a páros nád öntvényes díszből sugárzik,

sárga az egyik, a másik

fehér."

 

„És mindenik nádszálból hét

pihe-bóbita csüng.

Egy pillanat és a papok

(gyapjuköntösük sötét, szutykosak,

torzonborz véres hajuk hánytorog

a vállukon)

betörnek az emberekhöz parancsolván

óvják meg isteneiket"

 

És íme, háború mindenütt

ahol az imént béke volt

és édes testvériség és haszna

a megművelt földnek.

 

4

Nem egy halál, de sok,

nem gyarapodás, de változás, visszacsatolás bizonyít, a visszacsatolás

törvény

 

Ugyanabba a folyóba nem léphetsz kétszer

Tűz halála: levegő halála

Nem marad senki, senki nincs

 

Egy látszatban egyetlen közös modell, felnövünk

sokan. Különben, hogy van az,

ha ugyanazok maradunk,

most annak örülünk,

aminek nem örültünk azelőtt? Ellenkező

dolgokat szeretünk? Csodálunk / vagy rühellünk? más szót

használunk, érzünk más szenvedélyt,

ha formája, külleme, diszpozíciója, szövete már

nem ugyanaz?

Más-más állapot változás nélkül

nem létezik

 

Lehetünk pontosak. A tényezők

állatban vagy / gépben a tényezők

az érintkezés / vagy ellenőrzés magában hordja

az üzenetet. S mi az üzenet? Az üzenet:

időben szétszórt esemény-sorozat, összefüggő, vagy megszaggatott

 

a levegő születése

a víz születése

az állapot kezdet

s végzet között

változás a születés

meg egy új büdös-fészek

kezdete között

változás ami önmagánál

többet nem ad

 

És túlszilaj megragadástól

összenyomástól, sűrítéstől

elveszíted

 

A lényeget, ami vagy

 

II

Ők ülőformában temették halottaikat

kígyó sétabot borotva a fény

 

a tojó vizet szórt fia fejére, kiáltva

„Cioa-coatl! Cioa-coatl!"

arccal nyugatnak

 

Hol a csont hever, minden magán-sirhalomban,

mind közös mű, ott mindígis meglelhető

a mongol tetű

 

Keleten a fény. Igen. Fölkelni kell, cselekedni. Mégis

nyugaton ha a merő sötétet (a vakfehérséget, a mindent

befedőt) ha nézed, ha nézni tudod elég soká

 

olyan soká mint az én vezetőm, aki hosszan

a leghosszabb-életű rózsa sárgájába nézett

 

úgy néz, olyan őszintén a vakfehérségbe, az arcba

 

és érezd meg szárazságát a földnek

s hosszas hiányát a megfelelő fajnak

 

(ama első kettő is konkvisztator, az egyik

gyógyított, a másik döntötte a bálványt, lerombolt

szentélyt, ami – mondja a mentegetőző –

alvadt embervértől volt fekete)

 

hallani

hallani hogy a száraz vér beszél

s a régi mohóság lopakodik

 

la piu saporita et migliore

che si possa truovar al mondo

 

hogy rejtőzködik, néz

a szembe, hogy rohan

a húsba / palába

 

de a szirmok alatt

az ürességben

figyeld a fényt, szemléld

a virágot

 

eredetét is

 

milyen erőszak vesz meg jóakaratot

milyen mozdulat hozza az igazságot

milyen tévedés-halmaz a házi jog

milyen inda-szövevény

ez a csönd

 

micsoda szeméhmes ahcátlan pejorokrácia*

miként rothadhat meg ámulat éji béke

mi tenyészik ott hol szenny a törvény

mi csúszó-mászók

alant

 

III

Én görög nem vagyok, ilyen előnyöm nincs.

És nem vagyok római sem:

nem sajátja a döntés, ha vérre megy,

kevésbé a szépség kockázata.

 

De van rokonom (ahogy ő mondta: vérrokonom)

ha másért nem, hát azért, mert elkötelezve magam

adom szabadságomat, jellemtelen

dög lennék másképpen, így igaz.

 

Ezt az utat járom hátrányom dacára.

Magyarázatul itt egy idézet:

si j'ai du gout, ce n'est guéres

que pour la terre et les pierres

 

A különbözőség dacára (óceán, bátorság, kor)

ez is így igaz: némi izlésem ha van,

csak azért van, mert szüntelen az érdekel:

a napban mit ölnek meg.

 

Ime, ez a kérdés a tiétek:

 

találtok-e mézet / hol férgek vannak?

 

Vadászom kövek között

 

 

*Ezra Pound alkotta meg a pejorocracy szót, tőle kölcsönözte Olson. Kb: Nem veszi észre, hogy mi uralkodik a legrosszabb, nem pedig a legjobb férfi. A szó nem fordul elő az Oxford angol szótár online változatában, és úgy tűnik, minden más szótárban se. Ez egy hibrid formáció a latin pejor (peior = rosszabb, amely arra szolgál, mint az összehasonlító fokát jelző malus = rossz) és a görög-κρατία (= kratia-szabály uralma). Látjuk a gyökér pejor angolul is pejoratív.Ennek mintájára több hasonló kifejezés keletkezett: pessimocracy, (a latin pessimus = legrosszabb,) kakistocracy,(arisztokrácia + κάκιστος, kakistos) Az ókori görög ἀριστοκρατία előfordul, de κακιστοκρατία nyilvánvalóan nem. (Szerk.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap