Owen, Wilfred: Hiábavalóság (Futility in Hungarian)

Move him into the sun -

Gently its touch awoke him once,

At home, whispering of fields unsown.

Always it woke him, even in France,

Until this morning and this snow.

If anything might rouse him now

The kind old sun will know.

Think how it wakes the seeds, -

Woke, once, the clays of a cold star.

Are limbs, so dear-achieved, are sides,

Full-nerved, - still warm, - too hard to stir?

Was it for this the clay grew tall?

- O what made fatuous sunbeams toil

To break earth's sleep at all?

Vigyétek napra őt

Fölébresztette lágyan az

otthon, hogy szántsa a mezőt,

s a harctéren is, e havas

reggelig. Már nem adhatunk

neki új életet magunk,

csak jó öreg napunk.

Ő kelti földben a magot,

mint ég egy holt csillag sarát.

Csupa-ideg, drágán kapott

s még langy testből így lesz fabáb?

Ezért lett sárból műremek?

– A föld álmát mért törte meg,

napfény, botor heved?