Paulin, Tom: In the Lost Province

As it comes back, brick by smoky brick,
I say to myself – strange I lived there
And walked those streets. It is the Ormeau Road
On a summer’s evening, a haze of absence
Over the caked city, that slumped smell
From the blackened gasworks. Ah, those brick canyons
Where Brookeborough unsheathes a sabre,
Shouting ‘No Surrender’ from the back of a lorry.

And the sky is a dry purple, and men
Are talking politics in a back room.
Is it too early or too late for change?
Certainly the province is most peaceful.
Who would dream of necessity, the angers
Of Leviathan, or the years of judgement?

Ahogy jön vissza, füstös téglára tégla,
Mondom magamnak: furcsa, hogy ott éltem,
Jártam az utcáin. Az Ormeau Road
Egy nyári este, hiány-páraköd
Az alvadt város fölött; a lezúduló szag
A kormos gázgyárból. Na és a téglakanyonok,
Ahol Brookeborough szablyát ránt
S ordítja: „Mindhalálig!” egy stráfkocsi mögül.

És az ég szikkadt bíbor, és a férfiak
Politizálnak a hátsó szobában.
Korai vagy késő a változás?
A tartomány mindenesetre csöndes.
Ki álmodna itt szükségszerűséget,
Leviathánt, ítélet éveit?