Plath, Sylvia: Sheep In Fog

The hills step off into whiteness.

People or stars

Regard me sadly, I disappoint them.

The train leaves a line of breath.

O slow

Horse the colour of rust,

Hooves, dolorous bells ----

All morning the

Morning has been blackening,

A flower left out.

My bones hold a stillness, the far

Fields melt my heart.

They threaten

To let me through to a heaven

Starless and fatherless, a dark water.

Fehérségbe haladnak a dombok.

Emberek – csillagok? –

Néznek szomorúan, csalódnak bennem.

Lélegzet-nyomot hagy a vonat.

Ó, lomha

Rozsda-szín ló,

Paták, panaszos csengők –

A reggel egész

Reggel csak sötétült,

Kihagyott virág.

Csontom csöndet őriz, a messzi

Földek szívem olvasztják.

Fenyegetésük,

Hogy átengednek egy égnek,

Mely csillagtalan, apátlan sötét víz.