Plath, Sylvia: Winter Trees

The wet dawn inks are doing their blue dissolve.

On their blotter of fog the trees

Seem a botanical drawing.

Memories growing, ring on ring,

A series of weddings.

Knowing neither abortions nor bitchery,

Truer than women,

They seed so effortlessly!

Tasting the winds, that are footless,

Waist-deep in history.

Full of wings, otherworldliness.

In this, they are Ledas.

O mother of leaves and sweetness

Who are these pietas?

The shadows of ringdoves chanting, but chasing nothing.

Oldják kékjük vizes hajnali tinták.

Köd-itatósukon a fák:

Botanikus rajzolatok -

Emlékek telnek, növesztenek gyűrűt,

Esküvőt esküvőre.

Nincs kurvaságuk, nem vetélnek,

Hűbbek a nőknél,

Magvuk mily könnyen érik!

Ízlelnek lábatlan szeleket,

Történelemben, derékig -

Csupa-szárny más-világiság,

Ebben itt Lédák.

Ó, levelek s édesség anyja,

Kik ezek a piéfák?

Árnyak, örvösgalamboké, melyek dala nem könnyít semmin.