Poe, Edgar Allan: To Miss Louise Olivia Hunter

Though I turn, I fly not –
I cannot depart;
I would try, but try not
To release my heart.
And my hopes are dying
While, on dreams relying,
I am spelled by art.

Thus, the bright snake coiling
[']Neath the forest tree
Wins the bird, beguiling,
To come down and see:
Like that bird the lover
Round his fate will hover
Till the blow is over
And he sinks – like me.

Forgok csak, de el nem
    Repülhetek,
Mért mentsd hát a lelkem,
    Ha nem lehet.
Fogy már a reményem,
Álmaimat élnem
    Köt bűvölet.
Kígyó, tekeregve
    A fa alatt,
Így csábítja egyre
    A madarat -
Mely mint a szerelmes,
Megbűvölve repdes,
Vége úgyis egy lesz -
    Lásd sorsomat.