Poe, Edgar Allan: Nászballada (Bridal Ballad in Hungarian)

The ring is on my hand,
And the wreath is on my brow;
Satin and jewels grand
Are all at my command,
And I am happy now.

And my lord he loves me well;
But, when first he breathed his vow,
I felt my bosom swell-
For the words rang as a knell,
And the voice seemed his who fell
In the battle down the dell,
And who is happy now.

But he spoke to re-assure me,
And he kissed my pallid brow,
While a reverie came o'er me,
And to the church-yard bore me,
And I sighed to him before me,
Thinking him dead D'Elormie,
"Oh, I am happy now!"

And thus the words were spoken,
And this the plighted vow,
And, though my faith be broken,
And, though my heart be broken,
Here is a ring, as token
That I am happy now!

Would God I could awaken!
For I dream I know not how!
And my soul is sorely shaken
Lest an evil step be taken,-
Lest the dead who is forsaken
May not be happy now.

Ujjamra húzva a gyűrű,
hajamba fűzve a csokrok,
kösöntyüm drága művű,
ruháim selyme sűrű -
hogy is ne volnék boldog?

S az uram boldog velem együtt...
De hogy első esküje szólott,
kebelem titkon belerendült;
halotti harang szava csendült,
s fülembe a holt szava zendült,
ki a síkon a harcokon eltünt -
s immáron örökre boldog.

De uram folytatta becézve
és szórta szememre a csókt...
Pilláimat álom igézte,
röpitett el a síri vidékre
s a holt D'Elormi-t idézve,
neki suttogtam megigézve:
"Ó, most vagyok igazán boldog!"

Elszálltak a szavak, a röpkék,
de az eskü örökre szólott,
s ha százszor is esküt törnék,
s habár a szivem beletörnék,
már ujjamon itt az emlék,
és hirdeti, hogy ki a boldog -
itt csillog-villog az emlék -

Ki mondja, hogy nem vagyok boldog?
Csak ébrednék valahára!
Azóta is alva bolyongok.
Jaj, én a szerelmes mátka,
megreszketek alva-járva,
hogy hátha, hátha, hátha
a boldogult lelke se boldog.