Pound, Ezra: Apparuit (Apparuit in Hungarian)

Golden rose the house, in the portal I saw

thee, a marvel, carven in subtle stuff, a

portent. Life died down in the lamp and flickered,

caught at the wonder.

Crimson, frosty with dew, the roses bend where

thou afar, moving in the glamorous sun,

drinkst in life of earth, of the air, the tissue

golden about thee.

Green the ways, the breath of the fields is thine there,

open lies the land, yet the steely going

darkly hast thou dared and the dreaded aether

parted before thee.

Swift at courage thou in the shell of gold, casting

a-loose the cloak of the body, earnest

straight, then shone thine oriel and the stunned light

faded about thee.

Half the graven shoulder, the throat aflash with

strands of light inwoven about it, loveliest

of all things, frail alabaster, ah me!

swift in departing.

Clothed in goldish weft, delicately perfect,

gone as wind ! The cloth of the magical hands!

Thou a slight thing, thou in access of cunning

dar'dst to assume this?

Házam rózsaszín-arany; ajtajában

Láttalak, fantom, lebegő anyagból

Metszve. Reszketett s kialudt a lámpa

     Lángja csodádtól.

Rózsa, harmattól deresen, kitér, hol

Messzi szikrázó napon elsuhanva

Földből és légből iszod élted; orcád

     Fátyla aranyból.

Zöld az ösvény, ott te lehelsz a földből,

Nyílt a messzi táj, s noha lopva lépkedsz,

Lám a lengő lég riadozva ketté-

     Válik előtted.

Színarany hegy hóban, a leplet egy gyors

Mozdulattal oldva, mely eltakart, jöt-

Tél, kigyúlt a lég, de a kába fény már

     Húnyt is azonnal.

Metszett válla félig! a nyak, melyen fény-

Csíkok égtek szent kuszaságban! ó, leg-

Szebb virág, gyarló alabástrom, ó, jaj!

     Gyorsan enyésző!

Túl finom tökély, aranyékü - elszállt,

Mint a szél! bűvös keze szőtte fátyla

Libbenő semmi, tovatűnt igézet -

     Merjem-e hinni?