Ransom, John Crowe: Her Eyes

To a woman that I knew
Were eyes of an extravagant hue:
Viz. , china blue.

Those I wear upon my head
Are sometimes green and sometimes red,
I said.

My mother's eyes are wet and blear,
My little sister's are not clear,
Poor silly dear.

It must be given to but few,
A pair of eyes so utter blue
And new.

Where does she keep them from this glare
Of the monstrous sun and the wind's flare
Without any wear;

And were they never in the night
Poisoned by artificial light
Much too bright;

And had this splendid beast no heart
That boiled with tears and baked with smart
The ocular part?

I'll have no business with those eyes,
They are not kind, they are not wise,
Painted pigsties.

A woman shooting such blue flame
I apprehend will get some blame
On her good name.

Egy nőnek, kit ösmerék,
A szeme ritka ékesség:
Kína-kék.

Más ablakú az én pofám,
Hol zöld, hol lángot okád igazán,
Azám!

Anyám szeme köd-ránc, könny-edény,
A kishugoméban halt a fény,
Bolond szegény.

Alighanem kivételes,
Ki oly kéklő tökéletes
Szemes;

Hol őrzi, hogy nap-lángolás
Nem éri, se tornádó-robogás,
Nincs rajta kopás;

Éji munkában még soha
Nem marta mű-fény mostoha
Árama;

S oly szívtelen a szép bestia,
Sose volt kín tűzhelye, könny fazeka
Írisz, retina?

Báj-pillantásait öntse csak,
Nem kedvesek, nem is okosak,
Hamisak.

Ha kék fényt áraszt messzire,
Könnyen fakúl, de mennyire,
A jóhire.