Rossetti, Dante Gabriel: The Portrait

  O Lord of all compassionate control,
  O Love! let this my lady's picture glow
  Under my hand to praise her name, and show
  Even of her inner self the perfect whole:
  That he who seeks her beauty's furthest goal,
  Beyond the light that the sweet glances throw
  And refluent wave of the sweet smile, may know
  The very sky and sea-line of her soul.

  Lo! it is done. Above the long lithe throat
  The mouth's mould testifies of voice and kiss,
  The shadowed eyes remember and foresee.
  Her face is made her shrine. Let all men note
  That in all years (O Love, thy gift is this!)
  They that would look on her must come to me.

Ó, kegyes isten, aki csupa részvét,
ó szerelem! Hadd, hogy ujjam alatt
felragyogjon kedvesem képe, s hadd
mutassa lelke legbelső egészét:
hadd lássa, kit mély céllal vonz a szépség,
túl szeme fényén, amint lángra kap,
s túl mosolyán, mely gyűrűz, mint a hab,
hogy tárul benne teljes tenger és ég.

Lám! Sikerült. A karcsu nyak felett
hangról, csókról némán is vall a szája,
az árnyas szem multat lát és jövőt.
Arca ereklyetartó. Ne feledd
hogy ezután (ó, Szerelem csodája!)
hozzám jöjj, ha látni kivánod őt.