Rossetti, Dante Gabriel: The Sonnet

A Sonnet is a moment's monument,--
  Memorial from the Soul's eternity
  To one dead deathless hour. Look that it be,
Whether for lustral rite or dire portent,
Of its own intricate fulness reverent:
  Carve it in ivory or in ebony,
  As Day or Night prevail; and let Time see
Its flowering crest impearled and orient.

A Sonnet is a coin: its face reveals
  The soul,--its converse, to what Power 'tis due:--
Whether for tribute to the august appeals
  Of Life, or dower in Love's high retinue
It serve; or, 'mid the dark wharf's cavernous breath,
In Charon's palm it pay the toll to Death.

A Szonett egy perc monumentuma –
  A Lélek öröklétéből szobor,
  Egy holt haláltalan percnek kiforr.
Ha tisztulás, ha jóslás dallama,
Kivésett tökélyét imádja ma:
  Legyen anyaga ében vagy ivor
  Éj, Nap szerint; lássa Idő s a Kor,
Mi virágzik fején: gyöngykorona.

A Szonett érem: felfedi szine
  A lelket, – másik oldala Urát:  – 
A fennkölt Életet szolgálja-e 
  Vagy a Szerelemtől vár szent arát
És hozományt;  vagy a partra talál,
Hol Charon vámszedő, s úr a Halál.