Scott, F. R.: Lőrinc-völgy (Laurentian Shield in Hungarian)

Hidden in wonder and snow, or sudden with summer,
This land stares at the sun in a huge silence
Endlessly repeating something we cannot hear.
Inarticulate, arctic,
Not written on by history, empty as paper,
It leans away from the world with songs in its lakes
Older than love, and lost in the miles.

This waiting is wanting.
It will choose its language
When it has chosen its technic,
A tongue to shape the vowels of its productivity.

A language of flesh and of roses.

Now there are pre-words,
Cabin syllables,
Nouns of settlement
Slowly forming, with steel syntax,
The long sentence of its exploitation.

The first cry was the hunter, hungry for fur,
And the digger for gold, nomad, no-man, a particle;
Then the bold commands of monopolies, big with machines,
Carving their kingdoms out of the public wealth;
And now the drone of the plane, scouting the ice,
Fills all the emptiness with neighbourhood
And links our future over the vanished pole.

But a deeper note is sounding, heard in the mines,
The scattered camps and the mills, a language of life,
And what will be written in the full culture of occupation
Will come, presently, tomorrow,
From millions whose hands can turn this rock into children.

Rejtse hó és csoda, vagy takarja ki nyár,
e föld roppant csöndben néz föl a napra
örökkön mormogva valami - hallhatatlant.
Artikulátlan, sarkvidéki,
történelem nem írt rá, üres papír,
nem evilági dalok zengenek a tóban,
ősibbek, mint a szerelem, s a messzeségbe vésznek.

E várakozás akarat.
Majd választ nyelvet is magának,
s nyelve majd megtanulja,
hogyan formálja a teremtés szavát.

Hús és rózsák nyelve.

Vannak már szó-gyökök,
kunyhó-szótagok,
település-főnevek,
lassan alakítva, acél-mondattannal,
megművelése hosszú mondatát.

Az első jelszó: vadász, szőrme-éhség,
aranyásó, nomád, nem-ember csak viszonyszó;
majd monopóliumok gépesített parancsszava
királyságot hasított ki a közvagyonból; 
s most zúgó repülők térképezik föl a jeget,
a kietlen űrt közelünkbe hozzák,
s az eltűnt pólushoz kötik jövőnk.

De mélyebb hang is hallik, bányákból,
üzemekből, gyér telepekről, az élet nyelvén:
amit e honfoglalás igaz történetébe
most, holnap, azok a milliók írnak,
kiknek kezén gyermekké változhat e szikla.