This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Shakespeare, William: CXLVII. Szonett (CXLVII. Sonnet in Hungarian)

Portre of Shakespeare, William

CXLVII. Sonnet (English)

My love is as a fever longing still,
For that which longer nurseth the disease;
Feeding on that which dost preserve the ill,
The uncertain sickly appetite to please.

My reason, the physician to my love,
Angry that his prescriptions are not kept,
Hath left me, and I desperate now approve
Desire is death, which physic did except.

Past cure I am, now Reason is past care,
And frantic-mad with evermore unrest;
My thoughts and my discourse as madman's are,
At random from the truth vainly expressed;

   For I have sworn thee fair, and thought thee bright,
   Who art as black as hell, as dark as night.



Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
PublisherOxquarry Books Ltd.
Source of the quotationthe amazing web site of Shakespeare's sonnets

CXLVII. Szonett (Hungarian)

Lázragyúlt szívem folyton arra vágyik,
Amitől szenved, mindig betegebben;
Habzsolja kórja fenntartó csíráit,
Hogy bágyadt étvágyának hízelegjen.

Szerelmem bosszús orvosa, az ész,
Látván, hogy minden receptje hiába,
Elhagyott, s most rajtam a csüggedés:
Halál a vágy, mely a gyógyszert nem állja.

Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás;

   Mert esküdtem: szép vagy; s hogy: fény, üde;
   Te, éjsötét, te, pokolfekete.



Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
PublisherEurópa Könyvkiadó
Source of the quotationShakespeare szonettek
Bookpage (from–to)153

minimap