Shelley, Percy Bysshe: Wordsworthhöz (To Wordsworth in Hungarian)

Poet of Nature, thou hast wept to know

That things depart which never may return:

Childhood and youth, friendship, and love's first glow,

Have fled like sweet dreams, leaving thee to mourn.

These common woes I feel. One loss is mine

Which thou too feel'st, yet I alone deplore.

Thou wert as a lone star whose light did shine

On some frail bark in winter's midnight roar:

Thou hast like to a rock-built refuge stood

Above the blind and battling multitude:

In honoured poverty thy voice did weave

Songs consecrate to truth and liberty.

Deserting these, thou leavest me to grieve,

Thus having been, that thou shouldst cease to be.

Ó, természet tudós költője te,

sírtál, hogy elszáll, s nem tér vissza már

az ifjúság, barátság, vágy heve,

mint édes álom, s marad, ami fáj.

E bú közös. Egyetlen veszteséget

siratok én tenélküled csupán.

Magányos csillag voltál, messze fény egy

tört bárkán, hörgő téli éjszakán,

menedék voltál, sziklán épitett,

a küszködő, vak sokaság felett,

tisztes szegényen tisztán szólt dalod,

igazságért, szabadságért a zsoltár -

de abbahagytad, és én gyászolok,

hogy ez voltál s már nem vagy, aki voltál.