Shelley, Percy Bysshe: Ozymandias

I met a traveller from an antique land

Who said: "Two vast and trunkless legs of stone

Stand in the desert. Near them on the sand,

Half sunk, a shattered visage lies, whose frown

And wrinkled lip and sneer of cold command

Tell that its sculptor well those passions read

Which yet survive, stamped on these lifeless things,

The hand that mocked them and the heart that fed.

And on the pedestal these words appear:

`My name is Ozymandias, King of Kings:

Look on my works, ye mighty, and despair!'

Nothing beside remains. Round the decay

Of that colossal wreck, boundless and bare,

The lone and level sands stretch far away".

Egy messzi vándor jött, ki ős romok

Felől regélt: A pusztán szörnyü két

Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok

Lep egy kőarcot. Homloka setét.

A vont ajk vén parancsszóktól konok,

S vad szenvedélye még kivésve ég

A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,

S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.

A talpkövön kevély igék sora:

"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:

Nevem Ozymandiás, urak ura."

Más semmi jel. A roppant rom körül

Határtalan szélesre s hosszura

A holt homoksík némán szétterül.