Sidney, Philip: Astrophel és Stella 47 (Astrophel and Stella 47 in Hungarian)

What, have I thus betrayed my liberty?

Can those black beams such burning marks engrave

In my free side? or am I born a slave,

Whose neck becomes such yoke of tyranny?

Or want I sense to feel my misery?

Or sprite, disdain of such disdain to have,

Who for long faith, though daily help I crave,

May get no alms but scorn of beggary?

Virtue awake, beauty but beauty is;

I may, I must, I can, I will, I do

Leave following that, which it is gain to miss.

Let her go! Soft, but here she comes. Go to,

Unkind, I love you not. Oh me, that eye

Doth make my heart give to my tongue the lie.

Így elárultam szabadságomat?

A sötét sugár égő bélyeget

süthet belém? Vagy rabszolga legyek,

s nyakamba zsarnok-igát rakjanak?

Vagy nem látom nyomoruságomat?

Avagy gúnyt adni gyúnyért nem merek?

Hűség hasztalan: bárhogy kérhetek,

koldulásomért megvetés fogad.

Őr az erény; szépség csupán a szép,

lehet, kell, akarom: nem követem

tovább, kit nélkülözni nyereség.

Hadd menjen ő; de csitt, itt van; legyen,

nincs szíved, nem szeretlek: ó, a szem

hazudni készteti nyelvem, szívem.