Sidney, Philip: Kit boldog képek árja (Who hath his fancy pleased in Hungarian)
|
Who hath his fancy pleased (English)Who hath his fancy pleased With fruits of happy sight, Let here his eyes be raised On Nature's sweetest light; A light which doth dissever And yet unite the eyes, A light which, dying never, Is cause the looker dies.
She never dies, but lasteth In life of lover's heart; He ever dies that wasteth In love his chiefest part: Thus is her life still guarded In never-dying faith; Thus is his death rewarded, Since she lives in his death.
Look then, and die! The pleasure Doth answer well the pain: Small loss of mortal treasure, Who may immortal gain! Immortal be her graces, Immortal is her mind; They, fit for heavenly places-- This, heaven in it doth bind.
But eyes these beauties see not, Nor sense that grace descries; Yet eyes deprived be not From sight of her fair eyes-- Which, as of inward glory They are the outward seal, So may they live still sorry, Which die not in that weal.
But who hath fancies pleased With fruits of happy sight, Let here his eyes be raised On Nature's sweetest light!
|
Kit boldog képek árja (Hungarian)Kit boldog képek árja kecsegtetett elébb, a legszebb fénysugárra emelje most szemét. A szem vakúl e fényre, de tárul is legott; sosem hal meg e fény, de ki nézi, már halott.
A nő nem hal, szerelmes szivekben él tovább, de ő meghal, kit elveszt legfőbb kincse, a vágy. A nő éltét megőrzi, hogy hű örökkön ő, az ő holtát legyőzi, hogy ebben él a nő.
Nézz hát s halj meg: a kínra méltó a kéj, mi vár; földi kincsért ki sírna, ha mennyeit talál? Mert a báj égi benne, s égi az értelem: attól méltó a mennyre, de ez maga a menny.
Szem nem láthatja báját, s az ész sem kellemét; de szép szemét ha látják, jutalmuk már elég: hisz a belső fényözönre külső pecsét a szem; kit e bőség meg nem ölne, élhet még könnyesen.
De kit boldog képek árja kecsegtetett elébb, a legszebb fénysugárra emelje most szemét.
|