Simic, Charles: Éden Motel (Paradise Motel in Hungarian)

Millions were dead; everybody was innocent.

I stayed in my room. The President

Spoke of war as of a magic love potion.

My eyes were opened in astonishment.

In a mirror my face appeared to me

Like a twice-canceled postage stamp.

I lived well, but life was awful.

there were so many soldiers that day,

So many refugees crowding the roads.

Naturally, they all vanished

With a touch of the hand.

History licked the corners of its bloody mouth.

On the pay channel, a man and a woman

Were trading hungry kisses and tearing off

Each other's clothes while I looked on

With the sound off and the room dark

Except for the screen where the color

Had too much red in it, too much pink.

Milliónyi halott; mindenki ártatlan.

A szobámban maradtam. Az Elnök

Úgy beszélt a háborúról, mint egy bájitalról.

Szemem kitágult a döbbenettől.

Kétszer is érvénytelenített bélyegnek

Tűnt a tükörben arcom.

Jól éltem, mégis szörnyű volt az élet.

Aznap rengeteg katona, rengeteg menekült

Özönlötte el az utakat.

Természetesen a kéz egy érintésére

Mind felszívódtak.

Véres szájának sarkait nyaldosta a történelem.

A fizető adón egy férfi és egy nő

Cserélt éhes csókokat, letépték

Egymásról ruháikat ahogy néztem őket

A hangtalan tévén, a sötét szobában

Csak a képernyőn villogott

Túl sok vörös, túl sok rózsaszín.