Smith, Stevie: Love Me!

Love me, love me, I cried to the rocks and the trees,
And love me, they cried again, but it was only to tease.
Once I cried Love me to the people, but they fled like a dream,
And when I cried Love to my friend, she began to scream.
Oh why do they leave me, the beautiful people, and only the rocks remain,
To cry Love me, as I cry Love me, and Love me again.
 
On the rocks a baked sea-serpent lies,
And his eyelids close tightly over his violent eyes,
And I fear that his eyes will open and confound me with a mirthless word,
That the rocks will harp on forever, and my Love me never be heard.

„Szeress” - kiáltozom a szikláknak, „szeress” - a fáknak,
„szeress” - csak ugratnak, ahogy visszakiabálnak,
„szeress” - kiáltom a sok embernek, mind iszkol, mint az álom,
„szeress” - kiáltok rá, és felsikolt barátom -
ó, mért hagynak el a szép emberek, s mért marad itt a szikla,
mért, hogy a „szeress”-re a „szeress”-t a kő kiáltja vissza -
 
a sziklán megperzselt tengeri kígyó nyúlik,
szemhéja szorosan ádáz szemére hullik,
félek, felnyitja,s megbolydít majd egy örömtelen szóval,
és a kőhárfán örökre az szól, és a „szeress” többé meg se szólal.