Smith, William Jay: The Idiot below the El

From summer's tree the leopard leaves are torn

Like faces from the windows of the train,

And at my foot a mad boy’s tweed cap falls,

And no moth’s born that can disturb his brain.

The traffic, with a sound of cap and bells,

Wind into his ear; his blunted eyes

Are buttonhooks, his tight lips twisted shells,

His fingers, candy canes to snare the flies.

Below, the leaves lie still in wind and rain,

And overhead the rails run on and meet

Somewhere outside of time: the clamor dies;

An iron hoop goes clanking down the street.

Letépve, mint vonatablakról arcok,

Nyári fáról a párduc levelek,

S egy őrült fiú sapkája elém hull,

S agyát egy pille sem borzolja meg.

A forgalom csörgősipka-hanggal

Surran fülébe; szeme kiguvadt

Cipőgomb, feszes ajka összegyűrt héj,

Ujjai légyfogó cukorrudak.

Lent szél-se-hordja béna levelek,

Fönt sinek robognak ki az időből,

Hogy találkozzanak: a lárma elhal;

Az utcán egy vaskarika zörömböl.