Snyder, Gary: John Muir a Mt. Ritter-en (John Muir on Mt. Ritter in Hungarian)

After scanning its face again and again,

I began to scale it, picking my holds

With intense caution. About half-way

To the top, I was suddenly brought to

A dead stop, with arms outspread

Clinging close to the face of the rock

Unable to move hand or foot

Either up or down. My doom

Appeared fixed. I must fall.

There would be a moment of

Bewilderment, and then,

A lifeless rumble down the cliff

To the glacier below.

My mind seemed to fill with a

Stifling smoke. This terrible eclipse

Lasted only a moment, when life blazed

Forth again with preternatural clearness.

I seemed suddenly to become possessed

Of a new sense.

My trembling muscles

Became firm again, every rift and flaw in

The rock was seen as through a microscope,

My limbs moved with a positiveness and precision

With which I seemed to have

Nothing at all to do.

Miután a szirt színét átfürkésztem újra, újra,

kezdtem megmászni feszült óvakodással

lesve: mibe csimpaszkodom. A csúcs

fele útján hirtelen halálos

torpadás fogott el, tárt karokkal

csüngtem a szirt arcára tapadva,

s nem bírtam kezemet, lábamat se föl se le

mozdítani. Már-már úgy látszott,

végem van. Le kell zuhannom.

Egy pillanat zavarultság, majd élettelenül

puffanva-csörömpölve hullok a szirtről

az űrbe, le a gleccserre.

Agyamat mintha fojtó füst öntötte volna el.

Csak egy pillanatig tartott

e szörnyű tudatkihagyás,

mire föllobbant újra az élet

természetfölötti éleslátással.

Mintha új érzékvilág szállt volna meg.

Citerázó izmaim újra szilárddá feszültek,

s mintha mikroszkópon át láttam volna

a szikla minden kis repedését:

tagjaim biztosan mozogtak

mind olyan tökéllyel, melyhez

mintha nem is lett volna

semmi közöm.