Spender, Stephen: Missing My Daughter

This wall-paper has lines that rise
Upright like bars, and overhead,
The ceiling's patterned with red roses.
On the wall opposite the bed
The staring looking-glass encloses
Six roses in its white of eyes.
 
Here at my desk, with note-book open
Missing my daughter, makes those bars
Draw their lines upward through my mind.
This blank page stares at me like glass
Where stared-at roses wish to pass
Through petalling of my pen.
 
An hour ago, there came an image
Of a beast that pressed its muzzle
Between bars. Next, through tick and tock
Of the reiterating clock
A second glared with the wide dazzle
Of deserts. The door, in a green mirage,
 
Opened. In my daughter came.
Her eyes were wide as those she has,
The round gaze of her childhood was
White as the distance in the glass
Or on a white page, a white poem.
The roses raced around her name.
 
 
1953

A kárpitsávok vastagon
futó rudak, s a mennyezet
rózsaszín minták szövedéke.
Hat rózsának ad keretet
a tükör tág szemefehérje
az ággyal szemközti falon.
 
Lányom elvesztése okozza
asztalomon e rudakat,
húz sávokat agyamon át.
Tükörüveg a puszta lap,
melyen át rózsák siklanak,
tollamból kibomolva.
 
A rudak közt mint látomás
átdugta orrát egy vadállat.
Majd az ismétlőóra tik-
takjaiból egy második
meredt rám sivatagi tájak
káprázatával. Zöld varázs
 
lövellt az ajtóból felém.
Belépett lányom. Két szeme
tág volt, s gyerektekintete
fehér, mint tükör üvege,
vagy mint egy fehér költemény.
Rózsák virágzottak nevén.