This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Spender, Stephen: Sarkkutatók (Polar Exploration in Hungarian)

Portre of Spender, Stephen
Portre of Tótfalusi István

Back to the translator

Polar Exploration (English)

Our single purpose was to walk through snow
With faces swung to their prodigious North
Like compass iron. As clerks in whited Banks
With bird-claw pens column virgin paper
To snow we added footprints.
Extensive whiteness drowned
All sense of space. We tramped through
Static, glaring days, Time’s suspended blank.
That was in Spring and Autumn. Then Summer struck
Water over rocks, and half the world
Became a ship with a deep keel, the booming floes
And icebergs with their little birds.
Twittering Snow Bunting, Greenland Wheatear
Red throated Divers; imagine butterflies
Sulphurous cloudy yellow; glory of bees
That suck from saxifrage; crowberry,
Bilberry, cranberry, Pyrola Uniflora.
There followed winter in a frozen hut
Warm enough at the kernel, but dare to sleep
With head against the wall – ice gummed my hair.
Hate Culver’s loud breathing, despise Freeman’s
Fidget for washing; love only the dogs
That whine for scraps and scratch. Notice
How they run better (on short journeys) with a bitch.
In that, different from us.
 
Return, return, you warn. We do. There is
A network of railways, money, words, words, words.
Meals, papers, exchanges, debates,
Cinema, wireless; the worst is Marriage.
We cannot sleep. At night we watch
A speaking clearness through cloudy paranoia.
These questions are white rifts. Was
Ice our anger transformed? The raw, the motionless
Skies, were these the spirit’s hunger?
The continual and hypnotized march through snow
The dropping nights of precious extinction, were these
Only the wide invention of the will,
The frozen will’s evasion? If this exists
In us as madnes here, as coldness
In these summer, civilized sheets; is the North
Over there, a tangible real madness
A glittering simpleton, one without towns
Only with bears and fish, a staring eye,
A new and singular sex?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://jimgrozier.wordpress.com

Sarkkutatók (Hungarian)

Egyszerű feladat volt: taposni a havat,
arccal a titokzatos Észak fele,
mint az iránytű. Mint könyvelők fehér asztalon
madárkarom-tollnyomokat rónak fehér papírra,
mi lábnyom-oszlopokat adtunk össze a hóban.
A határtalan fehérség kiölte
a tér érzetét. Statikus, kápráztató
napokon, az Idő függő űrén gázoltunk át.
Ez volt a tavasz és az ősz. A nyár vizeket
fakasztott a szirteken, s a fél világ
mélyjáratú hajó lett; viruló jégszigetek
és jéghegyek, rajtuk apró madárkák:
csevegő hófajd, grönlandi hantmadár,
vöröstorkú buvármadár; fantasztikus lepkék,
kénfelhő-sárgák; sziklai vadrózsákon
méh-villanás; boróka,
áfonya, aszatok, Pyrola Uniflora.
Aztán a tél a jégkunyhóban,
a tűzhelynél tűrhető, de próbálj csak aludni
a fal mellett - jégbe ragadt a hajam.
Gyűlöltem Gulver szuszogását, utáltam Freeman
mosakodás-dühét; csak a kutyákat szerettem,
a mócsingért nyüszítőket, vakarózókat. Láttam,
mennyivel jobban futnak a szuka mellett.
Mert nekik jutott, ami nekünk nem.
 
Haza! haza! intesz. Igen. Ott a város,
a vasút, a pénz, a szavak, szavak, szavak,
vacsorák, újságok, bankok, sportversenyek,
mozi, rádió; és a Házasság is ott van.
Nem tudok aludni. Egy tiszta hangot,
rajz-élességű szavakat figyelek az éjben.
Kérdései fehér rianások: - A jég
a mi átformált dühünk? A durva, mozdulatlan
égbolt a Szellem éhsége talán?
A véghetetlen, hipnotizált hó-menetelés,
a drága megsemmisülés éjszakái, mindez
az akarat kerengése csak,
a fagyott szív menekülése? Ha e gondolatok
őrültnek tűnnek itt, hóhidegnek,
mint nyári lepel - Vajon az Észak, amott,
nem a tapintható, igazi téboly,
szilárd együgyűség, abszolút, várostalan,
csak medvékkel, halakkal, meredt szemmel
és egy új, pártalan nemiséggel?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap