This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sweeney, Matthew: SWEENEY

Portre of Sweeney, Matthew

SWEENEY (English)

Even when I said my head was shrinking
he didn’t believe me. Change doctors, I thought,
but why bother? We’re all hypochondriacs,
and those feathers pushing through my pores
were psychosomatic. My wife was the same
till I pecked her, trying to kiss her, one morning,
scratching her feet with my claws, cawing
good morning till she left the bed with a scream.

I moved out then, onto a branch of the oak
behind the house. That way I could see her
as she opened the car, on her way to work.
Being a crow didn’t stop me fancying her,
Especially when she wore that short black number
I’d bought her in Berlin. I don’t know if she
noticed me. I never saw her look up.
I did see boxes of my books going out.

The nest was a problem. My wife had cursed me
for being useless at DIY, and it was no better now.
I wasn’t a natural flier, either, so I sat
in that tree, soaking, shivering, all day.
Everytime I saw someone carrying a bottle of wine
I cawed. A takeaway curry was worse.
And the day I saw my wife come home
with a man, I flew finally into our wall.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poetryinternationalweb.net

SWEENEY* (Hungarian)

Hiába mondtam, hogy zsugorodik
a fejem, nem hitt nekem. Új orvos kell.
Másrészt minek? Hipochonder világ,
hogy a pórusaimból toll nő, az is
pszichoszomatikus. A feleségem
nem szólt, amíg csók helyett bele nem
csíptem, karmom belé nem akadt:
károgó jó reggelemre sikoltva menekült.

Akkor kiköltöztem a ház mögé,
egy tölgyfaágra. Innen láttam, ahogy
kocsiba ül, munkába megy. A varjúléttől
nem kívántam kevésbé, pláne ha
abba a rövid cuccba bújt, amit
Berlinben vettem neki. Nem tudom,
észrevett-e. Nem láttam, hogy fölnézne.
Láttam viszont távozni a könyveimet.

A fészek, az nem ment. Mindig szidott
az ügyetlenségemért: hát, ez maradt.
Nem volt természetem a repülés sem,
csak ültem, áztam, vacogtam ott az ágon.
Ha láttam, valaki bort hoz, felkárogtam,
csak a currys futár volt rémesebb.
Végül mikor a feleségem egy pasas oldalán
jött meg, fejjel a házunk falának repültem.

 
*Az őrült Sweeney legendája (a Buile Shuibhne) a kora középkorban keletkezett, bár később jegyezték le; versben és prózában mondja el Sweeney ulsteri király történetét. A harangszótól ideges király meztelenül rátámad egy püspökre, zsoltároskönyvét a közeli tóba hajítja, és egyéb őrültségeket művel, cserébe a püspök megátkozza: legyen valóban őrült, és mivel leszúrta egyik zsoltáríróját, maga is dárda által haljon meg. Sweeney madárrá változik, meztelenül és éhesen kering az ágakon, panaszos dalokat zeng a különféle tájakról, de sehol nem talál menedéket, csak öregkorára fogadja be egy másik püspök. Ám a házvezetőnő féltékeny férje leszúrja. Ezt a történetet különösen a huszadik században elevenítette fel az ír irodalom: Flann O’Brian innen vette komikus regénye, az At-Swim-Two-Birds történetét (magyarul Úszikkétmadáron, Mihálycsa Erika és Csizmadia Gábor fordítása, Koinonia, 2009), Seamus Heaney önironikus verset írt ezzel az alteregóval, majd az egész legendát lefordította (Sweeney Astray). Egy modernkori, sekélyes Sweeney-alak T. S. Eliot verseiben, sőt töredékes drámájában (Sweeney Agonistes) is megjelenik. Már Heaney nevét is azonnal összekapcsolták a legendabeli királyéval (Richard Ellmann a New York Review of Booksban Heaney Agonistes címmel ír a költő egyik kötetéről kritikát). Matthew Sweeney azonban, mondhatni, elébe vág a párhuzamnak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.litera.hu

minimap