Symons, Arthur: Amoris victima (detail)

And yet, there was a hunger in your eyes,
Once, when you turned upon me suddenly;
And suddenly you turned away from me.
Once, when, evoking other memories,
I said, "You hate me : answer : do you not
Hate me?" and in your silence then I heard
The ruined echo of another word,
Love, Love, that wailed and would not be forgot.
And once you laughed, that laugh I understand.
Sadder than tears, a broken little laugh,
As if a sob had shivered it in half.
And once, when, pausing, I had laid my hand
Upon your hand my hand could always thrill.
The fingers stirred : ah! they remember still.

De egyszer vágytól csillogott szemed,
mikor felém fordultál hirtelen,
s egyszer kerülted hirtelen szemem,
mikor idézve más emlékeket,
szóltam: „Te gyűlölsz engem, mondd, ugye,
gyűlölsz?" S hallgatásod, mely válaszolt,
más szó bomlott visszhangja volt:
Szerelmem, sírt s nem némult el sose.
S egyszer meg fölnevettél, értem én
e könnynél búsabb, megtört kis kacajt,
melyet minthogyha félbe vágna jaj.
S egyszer mélázva kezem rátevém
kezedre, ó, ti vágy-valló kezek,
rebbent ujjak, ti nem felejtetek.

*Amoris victima – A szerelem áldozata