Thomas, Dylan: A reggeli bombatámadás áldozatai között egy százéves ember is volt (Among Those Killed in the Dawn Raid Was a Man Aged a Hundred in Hungarian)

When the morning was waking over the war
He put on his clothes and stepped out and he died,
The locks yawned loose and a blast blew them wide,
He dropped where he loved on the burst pavement stone
And the funeral grains of the slaughtered floor.
Tell his street on its back he stopped a sun
And the craters of his eyes grew springshots and fire
When all the keys shot from the locks, and rang.
Dig no more for the chains of his grey-haired heart.
The heavenly ambulance drawn by a wound
Assembling waits for the spade's ring on the cage.
O keep his bones away from the common cart,
The morning is flying on the wings of his age
And a hundred storks perch on the sun's right hand.

Hogy háború hajnala hajnalodott, 
Fölvette ruháját, kiment s elesett, 
Míg bomba szelétől nyíltak reteszek, 
S reá a ledőlt ház sírja borult 
A járda kövén, hova vágyakozott. 
Álljt mondott egy napnak, hadd hallja az út, 
Szeme zöld ágat termett és zsarátnokot, 
Míg csengve kilőtte a kulcsot a zár. 
Nyugodjanak ősz szive láncai lenn. 
Mentőket az égből vonz sebe már, 
Míg csendül a ketrec az ásó alatt. 
Nem hullaszekérre való e tetem, 
A hajnalnak szárnyat az ő kora ad, 
S jobbjára a napnak ma száz gólya száll.