Thomas, Dylan: Szerelem a tébolydában (Love In the Asylum in Hungarian)

A stranger has come
To share my room in the house not right in the head,
A girl mad as birds

Bolting the night of the door with her arm her plume.
Strait in the mazed bed
She deludes the heaven-proof house with entering clouds

Yet she deludes with walking the nightmarish room,
At large as the dead,
Or rides the imagined oceans of the male wards.

She has come possessed
Who admits the delusive light through the bouncing wall,
Possessed by the skies

She sleeps in the narrow trough yet she walks the dust
Yet raves at her will
On the madhouse boards worn thin by my walking tears.

And taken by light in her arms at long and dear last
I may without fail
Suffer the first vision that set fire to the stars.

 Idegen érkezett
A házba, nem ép egészen, s itt lakik szobámban.
     Egy lány, mint a madár.

Oly bomlott, szárnya, két karja ajtónk éjén lakat.
     Zilált ágyát szorongva
Csalja a mennytől zárt házat, hogy felhőkkel takar,

És csalja futkosva a lidérces négy falat,
     Mint holtak barangol,
Vagy a férfi-kórtermek képzelt tengerére tör.

     Megszállott, ki belopja
A tévelyítő fényt a szökellő falakon,
     Megszállottja az égnek;

A szűk oduban alszik, de porban lépked
     S kedvére dühöng
A tébolyda padlatán, mit kóbor könnyem koptat.

S régvárt végre, ha ölébe fekszem a nappal,
     A lángot szenvedem
Melyet az első látomás vetett a csillagokba.