Thomas, Dylan: Három szűk hava... (On No Work of Words in Hungarian)

On no work of words now for three lean months in the bloody
Belly of the rich year and the big purse of my body
I bitterly take to task my poverty and craft:

To take to give is all, return what is hungrily given
Puffing the pounds of manna up through the dew to heaven,
The lovely gift of the gab bangs back on a blind shaft.

To lift to leave from treasures of man is pleasing death
That will rake at last all currencies of the marked breath
And count the taken, forsaken mysteries in a bad dark.

To surrender now is to pay the expensive ogre twice.
Ancient woods of my blood, dash down to the nut of the seas
If I take to burn or return this world which is each man's work.

Három szűk hava, hogy nem babrálok a szavakon,
dús év hasában, testem bő zsákjában, átkozom
keserves nyomorom és meddő művészetem.

Venni, hogy adj: ez minden. Ha éhesen kapott
mannád rohadva, vissza, az égre párolog,
szavad holt kincse kondul a tompa sírba lenn.

Kapni, hogy nem tetézed, a halál öröme,
ki jegyzett lélegzeteid aranyban söpri be,
s számlál gonosz sötétben sok tékozolt csodát.

Kétszer fizetsz a szörnynek, erőd ha tántorulva fogy!
Vérem ős vadona, tenger magváig csavarodj,
ha minden ember művét: világunk tűznek adom át.