Thomas, R. S.: That

It will always win.

Other men will come as I have

To stand here and beat upon it

As on a door, and ask for love,

For compassion, for hatred even; anything

Rather than this blink indifference,

Than the neutrality of its answers,

if they can be called, answers

These grey skid, these wet fields,

With the wind's winding-sheet upon them.

And endlessly the days go on

With their business. Lovers make their appearance

And vanish. The germ finds its way

From the grass to the snail to the liver to the grass.

The shadow of the tree falls

On our acres like a crucifixion,

With a bird singing in the branches

What its shrill species has always sung,

Hammering its notes home

One by one into our brief flesh.

Az mindig győzni fog.

Mások jönnek majd, mint jöttem én,

Itt álni és dörömböni rajta,

Mint egy ajtón, kérni szeretetet,

Részvétet, gyűlöletet akár; bármit

Inkább, mint ezt az üres közönyt,

Mint válaszai semlegességét,

Ha azok válaszok,

Ezt a szürke eget, a szél szemfödelével

Takart nyirkos földeket.

És vég nélkül mennek a napok

Ügyes-bajos dolgaikkal. Szeretők támadnak

S enyésznek. A csíra utat talál

Fűből csigába s a májon át a fűig.

A fa árnyéka úgy hull

Szántóinkra, mint a feszület,

Madár dalolja ágai közt,

Amit harsány faja mindig is dalolt,

Egyenként kalapálva bele

Múlandó húsunkba hangjait.