Thomas, R. S.: A pap (The Priest in Hungarian)

The priest picks his way

Through the parish. Eyes watch him

From windows, from the farms;

Hearts wanting him to come near.

The flesh rejects him.

Women, pouring from the black kettle,

Stir up the whirling tea-grounds

Of their thoughts; offer him a dark

Filling in their smiling sandwich.

Priests have a long wayh to go,

The people wait for them to come

To them over the broken glass

Of their vows, making them pay

With their sweat's coinage for their correction.

He goes up a green lane

Through growing birches; lambs cusion

His vision, He comes slowly down

In the dark, feeling the cross warp

In his hands; hanging on it his thought's icicles.

"Crippled soul", do you say? looking at him

From the mind's height; "limping through life

On his prayers, There are other people

in teh world, sitting at table

Contented, though the broken body

And the shed blood are not on teh menu."

"Let it be so", I say. "amen and amen."

A pap végigjárja a     

Parókiát. Szemek figyelik     

Ablakokból, a tanyákról;       

Szívek vonnák közelebb.      

A hús visszalöki.       

Nők, szurtos kannából öntve,           

Felkavarják gondolataik        

Tea-üledékét; mosoly-szendvicsük   

Sötét töltelékével kínálják.

A papnak hosszú útja van.

Sokan várják, hogy fogadalmaik

Tört ablakán át belépjen

Hozzájuk, és bűnbánatukat

Verítékükkel fizettesse meg.

Zöld ösvényen hág föl, zsenge

Nyírfák közt, bárányok

Párnázzák látkörét. Lassan jön le

Este, kezében, érzi, megvetemül

A kereszt; gondolatai rajt csüngő jégcsapok.

„Nyomorék lélek", mondjátok? elmétek magasából

Nézve le rá; „imáin sántikálja

Végig az életét. Annyi más van szerte

A világon, aki elégedetten ül

Ásztalánál, igaz, a megtört test

Es a kiontott vér nincs ott az étlapon."

„Úgy legyen", mondom. „Amen, amen."