Thomas, R. S.: Vannak (There in Hungarian)

They are those that life happens to.

They didn't ask to be born

in those bleak farmsteads, but neither

Did they ask not. Life took the seed

And broadcast it upon the poor.

Rush-stricken soil, an experiment

In patience.

                What is a man's

Price? For promises of a break

In the clouds; for harvests that are not all

Wasted; for one animal born

Healthy, where seven have died,

He will kneel down and give thanks

In a chapel whose stones are wrenched

From the moorland.

                     I have watched them bent

For hours over their trade.

Speechless, and have held my tongue

From its question. It was not my part

To show them, like a meddler from the town,

Their picture, nor the audiences

That look at them in pity or pride.

Vannak, kikkel csak megesik az élet.

Nem kérték, hogy e nyomorult

Tanyákra szülessenek, de azt sem,

Hogy ne. Fogta az élet a magot,

S elhintette a kákától kivert,

Sovány talajba, mintha a türelemmel

Kísérletezne.

                  Mi az ember

Ára? Darabka derűs ég

Igéretéért, nem egészen kisült

Termésért, hét elhullott után

Egy épségben született állatért

Térdre borul s hálát rebeg a kis

Templomban, melynek köveit a láptól

Csikarták ki.

             Néztem, hogy görnyedeznek

Órákon át a munkájuk felett

Szótlan, s visszafogtam a kérdezéstől

Nyelvemet. Én mutassam meg nekik,

Mint holmi tolakódó városi,

Önnön képüket, vagy a közönséget,

Amely rájuk büszkén vagy szánva néz?