Wheeler Wilcox, Ella: MAGÁNY (Egyetlen Közhelyből Költött Költemény) (Solitude in Hungarian)

Laugh, and the world laughs with you;
Weep, and you weep alone.
For the sad old earth must borrow its mirth,
But has trouble enough of its own.
Sing, and the hills will answer;
Sigh, it is lost on the air.
The echoes bound to a joyful sound,
But shrink from voicing care.

Rejoice, and men will seek you;
Grieve, and they turn and go.
They want full measure of all your pleasure,
But they do not need your woe.
Be glad, and your friends are many;
Be sad, and you lose them all.
There are none to decline your nectared wine,
But alone you must drink life's gall.

Feast, and your halls are crowded;
Fast, and the world goes by.
Succeed and give, and it helps you live,
But no man can help you die.
There is room in the halls of pleasure
For a long and lordly train,
But one by one we must all file on
Through the narrow aisles of pain.

Kacagj, s a világ kacag veled,
De sírhatsz egyedül.
Hisz e földi borág karóira hág,
De magában összedűl.
Dalolj, s válaszra találsz;
Nyögésed elnyeli lég.
A visszhang nem szomorú sosem:
Panasz neki nem elég.

Örülj, s lesz sok követőd;
Búsulsz? Magadra maradsz.
Az élvezetet mind osztja veled,
De jajod, elvetik azt.
Míg boldog vagy, lesz sok barátod;
Ha búsulsz, sohase lesz.
Nektárt ha kinálsz, teli lesz az a ház,
Ecetet? Hiába epedsz!

Dőzsölj, nem léssz egyedül;
Bőjtölj, és otthagy a nép;
Oszd szét vagyonod: segíteni fog,
Haldoklasz? Oda se lép.
Az öröm házának tágas a terme,
Elférnek benne sokan;
De kínjai szűk folyosóján
Mindünk magában oson.

--------------------------------

V.ö. Ovidius: "Donec eris felix, multos numerabis amicos; Tempora si fuerint nubila, solus eris (Míg csak boldog léssz, hemzsegnek majd a barátok; Ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul)." A fenti vers ezt az egy gondolatot ismételgeti, mint egy imamalom. - A legrosszabb közhely az, amelyik még csak nem is igaz. Lehet, hogy az ókori Rómában igaz volt, hogy hogy az egyik okvetlenül pácban hagyta a másikát, de másutt és más korokban, a mi korunkban is, ennek a szöges ellentétét látjuk nap mint nap. Gazdag emberek jövedelmük nagy százalékát költik jótékonyságra, sok szegény talán még nagyobb százalékát, háborúk, földrengések, tűzvészek idején emberek ezrei viszik a bőrüket vásárra, hogy megmentsék a bajbajutottakat. Egyes költők csak azért töltik meg a verseiket pesszimizmussal, mert a XIX. század óta az a divat, az ilyesminek tapsolnak a félművelt álentellektüelek. Ha érdekes, eredeti, esztétikus formában dalolnak ilyesmit, akkor lapos gondolatok hangoztatása is megbocsátható, mert a költészet nem filozófia, hanem szó, forma. De lapos forma nem tesz megbocsáthatóvá lapos gondolatot.