Wilmot, John, Earl of Rochester: A város nőiről (Lampoon {On the Women About Town} in Hungarian)

Too long the Wise Commons have been in debate

About Money, and Conscience (those Trifles of State)

Whilst dangerous Grievances daily increase,

And the Subject can't riot in Safety and peace;

Unless (as against Irish Cattle before)

You now make an Act to forbid Irish whore.

The Coots (black, and white) Clenbrazell, and Fox,

Invade us with Impudence, beauty, and pox.

They carry a Fate which no man can oppose:

The loss of his heart, and the fall of his Nose.

Should he dully resist, yet would each take upon her,

To beseech him to do it, and engage him in honour.

O! Ye merciful powers, who of Mortals take Care,

Make the Women more modest, more sound, or less fair.

Is it just that with death cruel Love should conspire,

And our Tarses [penises] be burnt by our hearts taking fire?

There's an end of Communion if humble Believers

Must be damned in the Cup like unworthy Receivers.

Meghánynak a Házban a bölcs öregek

jövedelmet, erényt: csupa csip-csup ügyet,

de a sérelem és harag egyre növekszik,

s nem élhet a polgár rendben, ameddig

– egy ír gulya-passzust hozva meg újra –

ki nem űzetik innen az írhoni kurva.

Mulya nők – Clanbrassil és Fox – csupa bájjal

a vért tüzelik, fertőzve ragállyal,

és végzete ellen a férfi nem úr,

elhagyja a szíve s az orra lehull,

de ellene tenni nem érez erőt,

mind kérleli, hadd tüntesse ki őt.

Bár lenne – halandók támasza, ég! –

vagy szende a nő, vagy rút kicsikét!

Mivégre a tűz, ha halál a jutalmad,

s a láng a szivedben elégeti farkad;

s mivégre a hit, ha az úrvacsorán

elkárhozik ajkad az Úr poharán!