Wilmot, John, Earl of Rochester: To A Lady, in A Letter
To A Lady, in A Letter (English)Such perfect bliss, fair Chloris, we In our enjoyment prove: 'Tis pity restless jealousy Should mingle with our love.
Let us, since wit has taught us how, Raise pleasure to the top: You rival bottle must allow, I'll suffer rival fop.
There's not a brisk insipid spark That flutters in the town, But with your wanton eyes you mark Him out to be your own.
Nor do you think it worth your care How empty and how dull The heads of your admirers are, So that their bags be full.
All this you freely may confess, Yet we ne'er disagree: For did you love your pleasure less, You were no match for me.
Whilst I my pleasure to pursue, Whole nights am taking in The lusty juice of grapes, take you The juice of lusty men.
|
Dal (Hungarian)Mi szép, Chloris, mikor szabad az összes élvezet, ám kár, hogy féltékeny szavad szerelmünk gyötri meg.
Ürítsünk kéjes serleget, mit szellemünk tanult, új flaskót adj, s elszenvedek egy rivális ficsúrt.
A városban sok dendi él bárgyún és ostobán, de mind tiéd, akit ledér szemed csak megkiván.
Mert nem bánod, ha kong s üres a sok ficsúr feje, figyelmedre mind érdemes, míg heréjük tele.
Hát valld be ezt a kis szeszélyt, én nem ellenkezem, ha nem szeretnéd úgy a kéjt, már nem lennél velem.
S ha éjjelenként vágyamat szőlő-nedv enyhiti, enyhítsék kéjes szomjadat egy férfi nedvei.
|