This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Wordsworth, William: London 1802 (London 1802 in Hungarian)

Portre of Wordsworth, William

Back to the translator

London 1802 (English)

Milton! thou shouldst be living at this hour;

England hath need of thee: she is a fen

Of stagnant waters: altar, sword, and pen,

Fireside, the heroic wealth of hall and bower,

Have forfeited their ancient English dower

Of inward happiness. We are selfish men;

Oh! raise us up, return to us again;

And give us manners, virtue, freedom, power.

Thy soul was like a Star, and dwelt apart;

Thou hadst a voice whose sound was like the sea:

Pure as the naked heavens, majestic, free,

So didst thou travel on life's common way,

In cheerful godliness; and yet thy heart

The lowliest duties on herself did lay.

Uploaded byP. T.
Source of the quotation

London 1802 (Hungarian)

Milton! ez órában, most kéne élned:

Anglia vár: e poshadó vizek

rossz ingoványa. Kastély és liget

bősége, oltár, kard és tűzhely, ének

elárverezte boldog életének

ős angol fényét. Önző emberek

vagyunk; rázz föl minket, s jöjjön veled

erő, szabadság és erényes élet.

Akár egy csillag, távol élt a lelked;

szavad tengerként dörgött egykoron,

mint puszta menny, fenséges-szabadon,

így jártad meg az élet útjait,

víg istenként; s mégis magadra vetted

a világ apró, földi gondjait.

Uploaded byP. T.
Source of the quotation

Related videos