Broken Dreams (English)
There is grey in your hair.
Young men no longer suddenly catch their breath
When you are passing;
But maybe some old gaffer mutters a blessing
Because it was your prayer
Recovered him upon the bed of death.
For your sole sake - that all heart's ache have known,
And given to others all heart's ache,
From meagre girlhood's putting on
Burdensome beauty - for your sole sake
Heaven has put away the stroke of her doom,
So great her portion in that peace you make
By merely walking in a room.
Your beauty can but leave among us
Vague memories, nothing but memories.
A young man when the old men are done talking
Will say to an old man, "Tell me of that lady
The poet stubborn with his passion sang us
When age might well have chilled his blood."
Vague memories, nothing but memories,
But in the grave all, all, shall be renewed.
The certainty that I shall see that lady
Leaning or standing or walking
In the first loveliness of womanhood,
And with the fervour of my youthful eyes,
Has set me muttering like a fool.
You are more beautiful than any one,
And yet your body had a flaw:
Your small hands were not beautiful,
And I am afraid that you will run
And paddle to the wrist
In that mysterious, always brimming lake
Where those What have obeyed the holy law
paddle and are perfect. Leave unchanged
The hands that I have kissed,
For old sake's sake.
The last stroke of midnight dies.
All day in the one chair
From dream to dream and rhyme to rhyme I have
ranged
In rambling talk with an image of air:
Vague memories, nothing but memories. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.online-literature.com |
|
Tört álmok (Hungarian)
Már őszül a hajad.
Nem akad el már ifjak lélegzete,
ha mellettük elhaladsz;
de tán egy vén apó áldást motyog rád,
mivel imád
ápolta föl halálos ágyán.
Mert kedvedért - ki minden szívfájdalmat ismersz,
és minden szivet fájdítasz,
vézna lányságod óta hordva súlyos
szépséged - csakis a kedvedért
nem sújtott rá az ég csapása,
hisz mindig annyi ég kísér,
mikor belépsz csöndesen a szobába.
Szépségedből bennünk nem marad csak
kóborló emlék, emlék, semmi más.
Egy ifjú, majd, ha az öregek beszéltek,
így szól az egyik vénhez: „Mondd el a nőt,
kit oly konok indulattal énekelt a költő,
mikor a kortól vére már hideg lett."
Kóborló emlék, emlék, semmi más,
de a sírban, ott, ott, minden megújul.
A bizonyosság, mely majd látni fogja
e nőt, amint jár, áll, hajol,
nő-volta legelső szépségében és
forróságával fiatal szememnek,
mint egy bolondot, motyogásra készt.
Szebb vagy akárkinél,
de mégis volt egy folt a testeden:
apró kezed nem volt gyönyörű, nem,
és félek, hogy odaszaladsz,
és csuklóig bemártod
a mindig buzgó, titkos tóba, hol
mártózik a törvénynek engedő
s tökéletes lesz. Hagyd, hagyd változatlan,
amit csókoltam, a kezed,
a kedvemért, a régi kedvemért.
Éjfélt üt, végső csobbanás.
Egész napon, egyetlen széken,
álomba álom, rímre rím sodort
egy régi képpel fátyolos beszédben:
kóborló emlék, emlék, semmi más.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | N. N. Á. |
|