Karfiolfülű spártaiak
Kiknek a cestus*
Bokszer az öklén
Mit rejtegettek
Mit ama cestus
Ágyék-öve Aphroditének
Ki a szélnek szerelmet szórt
Elő nem libbentett már? Mi a bökkenő –
Hogy a világot ily
Bölcsesség igazgathatja?
És Platón mondta, nem
Túl sokkal jobban,
Mint pár dolgot:
„Sem ha érdek
Nélkül szeretünk,
Nem szégyen
A megcsalatás.
Minden, mi létet hoz létre:
Költészet vagy csinálás.
De amit
Zenével csinálnak,
Neve költészet, és
Hatalma ugyanúgy
Szereteté, csak a jónak
Vágya adhat
Tüzet és fényt, ami
Az erős szeretet.
Ki így törekszik
Szeretetre, pénzt csinálva,
Gimnasztikával, vagy filozófiával,
Nem lehet szerető a neve.
Az egyszerű igazság az,
Hogy az ember szereti a jót.
Érdekelne, mi az
Igazság a szeretet
Dolgában, bármi mód is,
Ahogy elképzelésem
Szerint eszembe jut
Most éppen?"
Csinálj, Szókratész, zenét,
Az álom követel, ahogy
A futó követel
A látó szem által:
Futni, ahogy
Ő már fut.
S Platón feledte, csöndben
Mint teremhet
Úgynevezett közjó
A cestus révén.
De, mi tagadás,
Azt is
Mondta ő –
Hogy a beszéd: szeretet-forma,
Beszéljünk hát.
A hang mely először hökkentett testeket,
Miután ernyednek, folytatólag
Hökkent elméket absztrakciókkal,
Hogy a szívek újra dobogjanak –
Nyelvtanra,
Mely faragott gerelyt utánoz,
Rénszarvas-szarvat,
Agyarakat,
Vonalakat, oroszlánsírokat,
Régi barlangrajz-vért
Új vívmányokkal
Hökkentvén
Modern üreget
(Jelen?)
Ahogy egy coda kezdődik –
Egyszerűen –
Különb
lehet
évünk
verse
ha könny
vezet
térjünk
jelre.
*Cestus (lat. a gör. kestoz-ból), a rómaiaknál a. m. szalag; az Iliász után (XIV, 214), ahol a költő elmondja, hogy Héra megoldja az Aphroditétől kölcsönzött hímzett (mert ez a kestoz szó jelentése) szíjat (övet), amelyben bűbájt hordozott, s az istennő keble táján viselt; a görög és római költők varázsövet értették rajta.
A szó másik jentése a hellén (boxerre emlékeztető) kézen hordott harci fémeszközre vezethető vissza.