This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Abril, Xavier: Sentimento del hombre y del surco

Portre of Abril, Xavier

Sentimento del hombre y del surco (Spanish)

Como dice Aristóteles, cosa es verdadera,
el mundo por dos cosas trabaja: la primera
por haber mantenencia; por la otra con era
por haber juntamiento con fembra placentera.
Arcipreste de Hita.
 
Insisto en la estética silueta vegetal
que nos proclama el señorío del paisaje,
la paz de la montaña.
 
La libertad que existe entre la tierra y el cielo
es cosa de hola simple
o de transcurrir de agua.
 
No se equivoca el campesino cuando
toma los cielos con las lluvias
en las ocultas cisternas del tiempo,
y en verdad agrícola se acuesta
como eterna semilla acostumbrada.
 
El aire que se agita es prez de la cosecha,
y luz decora lo preciado, dicha y gala.
El hombre es el paisaje y es su historia,
y por tal necesidad trabaja, come y descansa.
 
Tiene familia que mantiene y duerme
en suave tierra abonada en márgenes de ríos
que se atreven a inundar dulce floresta,
domicilio y sueño.
 
Es el padre, son los hijos
quienes tumban los árboles del tiempo
y que en parcelas de quietud
reposarán exentos de tributo,
ausentes del ozono y de la magia de los espantapájaros
que desvalija el vendaval.
 
Ausentes, perdidos ya para las duras tormentas.
 
Bajo tumbas removidas duerme el rayo
y todo cuanto fue hombre, trabajo,
apuro, soledad, quebranto.
 
Pasan guerras civiles de los años
y dejan los campos descarnados,
mutilados los hombres y las rosas.
 
Cuanto mis ojos han visto,
no digo dónde ni cuándo,
me consuela de morir.
 
Si duelos fueron, si alegrías
olvídeme de los hombres, de las fechas.
Ya no son horas ni son flores lo que me aflige.
Es tu ausencia vacía en cada cosa:
soy yo mismo perdido entre mis voces.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mir-es.com

Az ember és a barázda érzelmei (Hungarian)

Mint Arisztotelésznek igaz szava kimondja,
a földön minden lénynek kettő csupán a gondja:
a táplálék az egyik, melyért megküzd naponta,
és másodján a nőstény hő ölelése vonja.
Hita főpapja
 
Ragaszkodom az esztétikus növényi sziluetthez,
melyet előnkbe tár a tájkép uralma,
a hegy békéje.
 
Az ég s föld között létező szabadság           
egyszerű levél és        
átfutó víz dolga.
 
Nem téved a szántóvető, mikor
befogja az eget esőivel
az idő rejtett ciszternáiba,
és földmívelő valójában lepihen
megszokott, örök magként.
 
A hullámzó levegő a szüret díja,
és fény ékíti a díjazottat, boldogság, ünnepi dísz.
Az ember a táj és annak története,
és e szükségszerűségből dolgozik, eszik és alszik.
 
Családja van, akit eltart, és alszik
lágy, termékeny földön, folyók szegélyén,
melyek merészen elöntenek édes erdőt,
tanyát és álmot.
 
Az apa, a fiak
döntik le az idő fáit,
pihennek meg a nyugalom
parcelláin, menten adótól,
távol az ózontól és a madárijesztők mágiájától,
amelyeket lecsupál a vihar.
 
Távol, s a kemény gyötretéstől elveszetten.
 
Felhányt sírok alatt alszik a fénysugár,
és minden, ami egykor ember, munka,
ínség, magány, megtöretés volt.
 
Múlnak az évek polgárháborúi,
és ottmaradnak e mezők csontig lefosztva,
megcsonkítva az emberek és a rózsák.
 
Amennyit én már láttam,
nem mondom, hol és mikor,
meghalnom is vigasz lesz.
 
Akár fájdalom volt, akár öröm,
elfeledkeztem az emberekről, a dátumokról.
Már nem az órák gyötörnek, sem a virágok,
mindenben üres hiányod ásít,
magam is elveszek szavaim közt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap